Tour de Trams 2022: Gdańsk és Gdynia 2022 nyarán (2)
Előző oldal

... és azzal elmentünk annak végállomására, Brętowóba, ...

... pontosabban az ilyen nevű vasútállomásra. A legtöbb végponttal ellentétben ez fejvégállomás, és közvetlenül egy vasútvonal mellett fekszik, mely mellé egy látványos felüljárón kanyarodnak a villamosvágányok. A villamosvezető jó fej volt, kérdezte, honnan jöttünk, és poénból még a kijelzőre is kiiratta a jármű típusát.

Így talán jobban látszik az egyik irányban peronváltás nélküli átszállási lehetőség. Mondjuk most nem nagyon voltak utasok rajtunk kívül, úgyhogy érdekelne, mennyien élnek ezzel a lehetőséggel.

Innen ezzel a Newag gyártmányú, 221M típusú háromrészes dízel motorvonattal robogtunk vissza a belvárosba, pontosabban Gdańsk Wrzeszcz vasútállomásra.

Bár a jármű kívülről nem sokat mutat, a belső tere nagyon tetszett. Pár tucat ilyen igen sokat tudna segíteni a magyar vasúton!

Persze messze nem a sárga dízel volt a legérdekesebb ezen a pályaudvaron, hanem mondjuk az EN57-esek. Az oldal elején látottal ellentétben ez az 1968-as gyártású vonat nem az SKM üzemeltetésében dolgozott, hanem a Polregiónál.

És ha már SKM: nem csak EN57-eseik és EN71-eseik vannak, hanem néhány Newag "Impuls"-uk is, a négyrészes 31WE változatból. Impulsból van villamos és dízel hajtású, illetve a kettőt ötvöző hibrid is. Mondanám, hogy kíváncsi vagyok, mikor jelenik meg a típus más országokban, de az olaszoknál már jár néhány.

Itt épp azt a vonatot látjuk távozni, amivel jöttünk. A háttérben látható felüljáró jól felismerhetően a német korszakból származik, ahogy a vasúti infrastruktúra nagy része is. Igaz, hogy az SKM-et például az ötvenes években építették ki*, tehát nem állt meg az élet később sem.

* azért csak akkor, mert az első világháború után a Hármasváros nem egyetlen országhoz tartozott: Gdynia lengyel volt, míg Gdansk és Sopot a Freie Stadt Danzig égisze alatt futott.

Ami még látványos volt itt, az az, hogy zsinórban jöttek a tizenvalahány kocsis IC-k mindkét irányból. Egyik elment, jött a másik - hiába, egy nálunk majdnem négyszer nagyobb országról van szó, ennek megfelelően a vasúti forgalmuk is komolyabb! Ez itt a képen egy EP09 típusú mozdony a Pafawagtól 1992-ből. Amit érdemes tudni a lengyel vasútról, az az, hogy alapvetően 3000 volt egyenfeszültségel van villamosítva, tehát jelentősen más, mint az itthoni. Néha szó volt (vagy van) arról, hogy kipróbálják a nálunk is használt 25 kV váltakozót, de igazából nem nagyon akaródzik nekik átállni. Az más kérdés, hogy a mai járműveket általában több feszültségre előkészítve meg lehet venni, például hogy határokon át közlekedni tudjanak, és a PKP is szokott ilyeneket beszerezni.

Egy idő után elegünk lett az esőből, és visszaindultunk Gdyniába, természetesen egy EN57-essel! A járműnek az ajtó a gyenge pontja: bár magasperon mellett üzemeltetik, lépcsők vannak az ajtószárnyak alatt, ami elég nagy rést hagy a kocsi és a peron közt. Erre aztán lépten-nyomon fel is hívják az utasok figyelmét.

Ezt a videót még reggel csináltam, idefele jövet, de nem akartam rögtön oda betenni, nehogy elvegye a kedvét azoknak, akik a villamosok miatt jöttek az oldalra. Most viszont ideteszem, hogy el lehessen képzelni az élményt: mélyen búgó marokcsapágyas motorhanggal gyorsulás, és légfékkel megállás. Semmi különös; a legérdekesebb az, hogy a megállás a peron "rossz" oldalán történik, ugyanis vágányépítés miatt részlegesen egyvágányozott az SKM.

Gdynia

Ez a kisváros csak az 1920-as években vált komoly hellyé, amikor a szomszédos Gdańsk éppen Freie Stadt Danzig néven futott, ami miatt Lengyelország úgy érezte, hogy szüksége lenne egy nagy kikötőre, ami csak az övé. Meg is építették. A belváros építészetileg egész érdekes, legalábbis én szeretem a XX. század első felének modernjét, amiből sok van itt. Villamos helyett viszont csak trolijuk van - egy felmérés szerint ennek ellenére ez a legboldogabb lengyel város:)

A főpályaudvar épülete felsővezetékkel. A trolihálózatot 1943-ban, a német megszállás idején kezdték kiépíteni. A hatvanas években az olcsó kőolaj miatt elgondolkoztak a megszüntetésén, mert a meglevő járműállomány állapota eléggé leromlott, de végül megmaradt az üzem. Ezután volt ZiU-9-esük, sőt, Ikarus 280-asuk is! A hálózat mai hosszára 96 kilométert találtam adatként, ami elég komoly szám - a budapesti csak 73 kilométeres. Pedig Gdyniának csak 250 ezer lakosa van. Igaz, nincs metrója és villamosa - valamit valamiért :)

ZiU-k helyett persze ma már rég alacsonypadlóban utaznak, ez itt például egy Solaris Trollino 18.

A felirat szerint a jármű - akkumulátorainak köszönhetően - felsővezeték nélkül is tud közlekedni.

Itt egy régebbi gép, egy Solaris Trollino 12M.

Utazni nem sok kedvem lett volna velük, de érdekességképp pár fotót azért csináltam, hogy ilyet is láttam.

Remek időzítéssel mentünk el vacsorázni: konkrét vihar kerekedett odakint, özönvízzel, jégesővel, meg mindennel. Aztán amikor elindultunk vissza a vasút másik oldalán parkoló kocsihoz, azt vettem észre, hogy a pályaudvarról mezítláb jönnek kifelé az emberek. Ez nem sok jót sejtetett, és lőn: a sínek alatti aluljáró telement vízzel.

Némi kerülővel egy közúti aluljárón jutottunk át a túloldalra, ahonnét szintén kattintottam egyet a vasúti lábmosóra. Nem tudom, mennyire látszik, de a lefolyóból még ekkor is jött felfele a víz, pedig az eső már elállt.

A város főútvonala is alaposan bedugult. Mivel nem volt kedvem dugóban állni, felvetettem, hogy nézzük meg a kikötőt, hátha addig eloszlik a tömeg.

Minden jó, hajó a vége :)

A város alapvetően a lengyel átlagnál jobb állapotban volt, a személykikötő pedig simán lehetett volna akár Nyugat-Európában is! Persze nem az itt látható katamarán miatt érte meg idejönni, ...

... hanem például eme fehér szépség kedvéért. A Dar Pomorza egy 1920-ban Hamburgban (még "Prinzeß Eitel Friedrich" néven) épült fregatt, mely életének nagy részét kiképzőhajóként töltötte. 

1983 óta áll itt úszó múzeumként. Nem tudom, ki hogy van vele, de én azokra az árbócokra álló helyzetben se mernék felmászni, nemhogy a hullámzó tengeren!

Ez a szépség viszont nem valódi, bár nekem teljesen karibi hangulatom lett tőle: a Regina eredetileg a hatvanas végén épült, és így nézett ki, míg 2005 körül idézőjeles kalózhajóvá nem alakították.

Érdekes, hogy az embereknek a hajózásról mindig a tengeri rablók ugranak be, és ők is erősen romantizált formában. Persze a Balti-tengeren is voltak kalózok, szóval tulajdonképpen miért ne.

Nézzük meg oldalról is!

A Błyskawica (ejtsd így) viszont valódi: ő egy a harmincas években Angliában épült romboló. Túlélte a második világháborút, és többszöri átépítés után végül 1976-ban lett múzeumhajó.

Nem értek a hadihajókhoz, de a kora ellenére komolyabb fegyvernek látszik, mint a Magyar Néphadsereg AN-2-esei - és az igazságtalan összehasonlítás után azonnal elnézést is kérek a flottillásoktól :)

Ha valakit az első kikötős képen látott hajó is érdekelne: a Rubin nevű katamarán 1980-ban épült. Érdekes, hogy korábban Szmaragd néven futott: vajon miért léptették elő drágakőileg? :) Bárhogy is van, örültem, hogy lejöttünk a kikötőbe! Visszafele tartva elmentünk a troligarázs mellett is, amiről (számomra) ekkor derült ki, hogy alig 150 méterre van a szállástól. Kár, hogy a trolik nem érdekelnek, ebben a városban igazán ellehettem volna velük...

Következő nap: Elbl±g, az első Pesa alacsonypadlós otthona


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez