Városi és nemvárosi közlekedés
Egy 51 éves pályafutás vége
A közlekedésbarátok sokszor mondanak olyanokat, hogy ez vagy az a jármű "a városkép része". Nehéz megítélni, hogy ezekben a kijelentésekben mennyi igazság van, mert néha túlzásnak tűnnek, ugyanakkor például az UV villamosok a kivonásukkor tényleg öregebbek voltak, mint az új Erzsébet híd, sőt: több éven át közlekedtek, mint amennyi ideig a régi Erzsébet híd létezett. Viszont nem voltak ott az egész városban, hanem (meglepő módon, általában) csak ott, ahol sínek voltak - de még ott se mindenütt. Az Ikarus 200-as családjának tagjai viszont tényleg mindenütt ott voltak a prototípusok 1971-es megjelenése óta. Persze vannak utcák, ahol különböző okok miatt, ha akartak volna, se tudtak volna feltűnni, de nem ez volt a jellemző. A BKV (korábban pedig a FAÜ) járműállománya általában elég tarka volt, különböző típusokkal, melyek különböző generációkat képviseltek, tehát már volt 200-as, de még volt 180-as, 556-os, 620-as és FAÜ csuklós. A 200-asok viszont az előző generációk 1980-as eltűnése után évekig egyeduralkodók voltak a városban (tudom, volt még a margitszigeti kisbusz, meg valamit biztosan ki is felejtettem, de most hagyjuk az apró sorozatszámban létező járműveket). Időnként ugyan felbukkantak prototípusok, de a 415-ösök 1987-ben érkező nullszériájáig a 260-as és 280-as dízelek uralták a főváros utcáit. És a 415-ösökből először csak 30 példány jött, úgyhogy nem hoztak látványos változást. Igazából csak a rendszerváltás után, '92/93-ban kezdtek nagyobb számban megjelenni, de 175 darabnál vége lett a beszerzésnek. Ugyanígy járt a csuklós változat, a 435-ös is: abból csak 171-et vettek. Eközben az utolsó 260-asok '92-ben, az utolsó 280-asok pedig '93-ban érkeztek; előbbiből összesen 2393, utóbbiból 1680 példányt vásárolt a BKV, a másodkézből (Miskolcról, Debrecenből) beszerzetteket (és alvállalkozósakat) nem számolva.
Rövidebben fogalmazva a fentebbi busz látványa gyerekkoromtól kezdve egészen 2022 novemberéig alapvetés volt. Budapesten bármerre mentem, előbb-utóbb belebotlottam legalább egy ilyenbe!
Vagy esetleg a piros változatába - a volánosokról és céges/magántulajdonúakról ne is beszéljünk! Valószínűleg soha többé nem lesz egy konkrét dolog, amiből ilyen sokáig ilyen sokat láthattunk - hogy ez baj-e, azt mindenki döntse el magában. A trolik egyébként jelen állás (2022 decembere) szerint még maradnak egy kicsit, úgyhogy ezen az oldalon csak a dízelektől veszek búcsút.
2022 szeptemberben ajánlotta valaki egy beszélgetés során, hogy gyorsan kezdjem el fotózgatni a régi Ikarusokat, mert még ősszel kiselejtezik az összeset. Hihetetlennek tűnt, hogy ez megtörténhet - ennél már csak az lesz furcsább, ha a MÁV egyszer kidobja az utolsó V43-asát is!
Ezen az őszön már csak néhány vonalon jártak 200-asok, sokuk ráadásul csak tanítási napok csúcsidejében, azaz meg kellett szervezzem, hogy szabad legyek akkor, amikor egyátalán el lehet kapni őket. És a napra is oda kellett figyelni, hogy ha még épp sütött, akkor jó irányból tegye. Például itt, a Hősök terén, ahol a 20E/30/230-ason járt több példány is.
Nem figyeltem, hogy mikor kezdték el így felújítgatni őket, de nekem kicsit furcsák ezekkel a sötétített ablakokkal :) Jobbra egy másik 280-as "csomópontot" látunk: a Boráros teret, ahonnan a 23E-n kívül, ...
... az 54-esnek is volt néhány "öreg vasas" indulása. Néha lehetett egyszerre két 280-ast is egy képre helyezni, bár kicsit ügyeskedni kellett. Ami nem mindig sikerült :)
Ami furcsa volt, hogy időnként teljesen furcsa helyeken is felbukkant egy-egy példány, pótlásként. Ezeken a képeken éppen a 26-oson láthatunk egyet(ezúton is köszönönet MIHI-nek a tippért!), de felbukkant 8E-ként, és állítólag 257-esként is. Kicsit úgy nézett ki, mintha poénból küldték volna őket ilyen szokatlan helyekre, mert amúgy a Nagykörúttól befelé ekkor már nem fordultak elő, Budán pedig szintén nem.
Egy járműnek hanggal együtt, mozgásban van értelme, úgyhogy videóztam is! A videó egyben ízelítő is, hogy mi következik a továbbiakban. A magyarázó feliratok a lejátszó "CC" gombjával kapcsolhatók be.
Az előbb írtam, hogy a Nagykörútnál ekkor már nem ment beljebb 200-as. Ez technikailag nem igaz, mert a 7E végállomása a Blaha Lujza tér nyugati végében van, túl a Nagykörúton, úgy 2-300 méterrel :)
Balra egy szintén a Blahán végződő járat, ahol az egyik utolsó 260-as járt - a kép készítése után két héttel már ki is selejtezték. Direkt kinéztem magamnak a menetrendből, hogy pénteken munka után még napfényben el tudom kapni, és oda is értem... aztán konstatáltam, hogy nincs memóriakártya a fényképezőgépemben :) szóval maradt a telefonnal kattintás. Ugyanekkor tüntetés miatt a 20E/30-as buszokat a Ligetbe terelték, úgyhogy őket is csak így tudtam megörökíteni, lásd jobbra.
A terelésnek sajnos csak a végére értem oda, de azért egy nagyon rövid videó belefért.
Egy októberi reggelen a Keletihez mentem ki. A már említett 20E/30-asokon kívül a 7E is átmegy itt, tehát egyszerre több járaton is el lehetett kapni az öregeket.
Ősszel már sose jók a korai fények, úgyhogy egy idő után ott kattintottam, ahol kedvem volt, például a Dózsa György út/Thököly út kereszteződésében. A két kép készítése közt kb. húsz másodperc telt el.
Egy péntek délután azt láttam a Futár appon, hogy busszal pótolják a kisföldalattit, és két 280-as is a pótlók közt van. Kirohantam a Mexikói úthoz, de már pont vége volt a felhajtásnak... viszont valaki említette, hogy a 125-ösön is jár egy. Mire megjött, átváltozott 124-essé, lásd jobbra, de így is jó volt :) A sötétben kicsit olyan érzésem volt, mintha a térképről is lemenne a járat, szóval egyfajta "fedezd fel a várost!" jellege volt az utazásnak. Balra egy 7E-t láthatunk, ami a 124-esre várakozás közben jött.
Színes kapaszkodó, modern ülések, kijelző... nem tudom, hogy melyik felújítási hullámban kapta ezt a kinézetét a kocsi (talán Ezüstnyíl volt?), de elfogadhatóan nézett ki. Aki az utazási élményre kíváncsi, itt nézheti-hallgathatja meg!
A másik nagy "200-asos csomópont" az Örs vezér tere volt, itt 260-asok és 280-asok is előfordultak.
A délutáni csúcsban néha sorban jöttek mindenfelől, aztán pár perc különbséggel szét is spricceltek. Sajnos ez tényleg csak csúcsban volt így, ráadásul pénteken pont nem, amikor jobban ráértem volna.
Valamikor a nyolcvanas évek második felében kezdődött, hogy a BKV elkezdte teleragasztgatni a buszait mindenfélével. Hirdetéssel, közlekedésbiztonsági felhívásokkal - a lényeg, hogy ilyen érintetlen felületeket azelőtt lehetett utoljára látni. Kimondottan csinosan mentek nyugdíjba ezek a buszok!
Jó lett volna mozgásban is elkapni a járgányokat, de mindig olyan késő lett, mire átjutottam ide, hogy örültem, hogy egyátalán álló helyzetben el tudtam kapni őket bemozdulás nélkül :)
Néha egymás mellett vagy mögött állt két öreg. Az Örs mellett Kőbánya-Kispestre és/vagy Kőbánya alsóra lett volna értelme kimenni fotózni, de nem jött össze. Sebaj, minden tele volt fotósokkal, szóval meg lettek örökítve az utolsó hetek!
Bár szólóval szerintem többet utaztam, a csuklósokat valamiért jobban szerettem, úgyhogy meg kellett erőltetnem magam, hogy előbbieket is videózzam egy kicsit. A kedvenc jelenetem 0:19-nál kezdődik, ilyet is már csak néhány napig lehetett látni!
2022. november 11.: a 280-asok búcsúja a 7E-től, és a 260-asok búcsúja a mindentől
Hónapokon át mindenfélét lehetett hallani, hogy mikor és hogyan búcsúznak majd el az Ikarusok. Szó volt arról, hogy már októberben eltűnnek, és arról is, hogy novemberben körbeturnézzák a várost, és mindenfelé felbukkannak. Végül néhány nappal korábban derült ki, hogy a 260-asok november 11-én tűnnek el (plusz a 435-ösök is, melyek majd külön oldalt kapnak).
Ugyanaznap tűntek el a magaspadlósok a 7E-ről is, azaz ott már nem jártak többé se 280-asok, se 435-ösök (mondjuk utóbbiak nem nagyon bukkantak fel ott az utóbbi években). Ennek tiszteletére a ráncajtós nosztalgiakocsit is elővették, plusz a GYROS-t.
Értelemszerűen a ráncajtóson volt legnagyobb tömeg. Plusz az egyik lámpabúra tele volt vízzel, ami fékezéskor hullámzott a műanyagon belül :)
Próbáltam valós forgalmi szituációkat is elkapni, de megint csak a nap végére értem ki, amikor már korlátozottak voltak a lehetőségek.
Egy ilyen videót is kellett csinálnom: ha valaki megkérdezi, hogy milyen volt a 7E-n Ikarus 280-assal utazni, meg lehet neki mutatni :) Persze ez nem a búcsú napján készült, hanem még októberben, mert az utolsó napon túl sokan voltak. A filmecskén a BPO-811-gyel robogunk a Thököly út/Hernád utca sarkától a Blaha Lujza térig a pesti éjszakában.
A nap igazi nagy búcsúja a 260-as típusé volt, és bár utaztam egyet eggyel a 277-esen, valahogy nem tudtam rendesen lefotózni, mindig tele volt emberekkel a kép. De persze még így is annyi buszt fotóztam egyetlen este folyamán, mint máskor fél év alatt :)
2022. november 18.: az utolsó nap
Aztán tényleg eljött a búcsú, bár még egy héttel korábban se lehetett tudni, mikor lesz: a 260-asok és 435-ösök november 11-i búcsújáról kiadott hivatalos közleményben még azt írták, hogy a 280-asoknak van néhány hete hátra. Aztán a rákövetkező kedden már tudni lehetett, hogy azon a pénteken járnak utoljára.
2022. november 18. egy barátságtalan, esős nap volt, még barátságtalanabb estével. Az előző hetek rohangászós fotótúrái után nem akartam túlságosan bő lére ereszteni a búcsút, úgyhogy eleve sötétedés után mentem ki a Keletihez, az onnan induló 20E, 30 és 30A viszonylatokon közlekedő példányokat megnézni. Ismét megállapítottam, hogy a 200-asok utoljára a nyolcvanas évek közepén néztek ki ilyen szépen: egy darab reklám se volt rajtuk, csak szép, egységes fényezés. Persze némi krómozás itt-ott hiányzott róluk a gyerekkori állapotokhoz képest, de kimondottan csinosak voltak, ha lehet egy buszra ilyet mondani. Belülről ugyan látszott, hogy nem dísztárgyakról van szó, de jó volt fotózni őket!
Állványt se vittem magammal, mert nem akartam a fotósok közt tülekedni, úgyhogy maradt a magas ISO és a lélegzetvisszafojtva exponálás. Káposztásmegyeren, a 20E külső végállomásán különösen vigasztalanul esett az eső, valószínűleg sok buszrajongó hangulatának megfelelően - szerintem viszont tisztességes búcsú volt ez, aminek már rég meg kellett volna történnie. Szerencsére nosztalgiakocsinak megmarad több példány is, úgyhogy nem kell huszonvalahány évet várni a következő utazásra, mint a 180-asnál!
Olyan kis szomorú volt ez a kocsi a nedves betonon :O
Természetesen most is ott volt a ráncajtós nosztalgiakocsi!
A nap zárásaként volt egy nagyobb fotós pózolás, sok busszal egyszerre, de azt nem vártam meg, mert elegem lett az esőből. Néhány külső felvétel mellett a ráncajtóssal való utazásból is megörökítettem majd' három percet, mert mégiscsak azzal teljes az élmény!
Az igazi főszereplők persze a még aktív, bolygóajtós példányok voltak, melyek ilyen emléktáblákat is kaptak.
Egyszer már jártam Káposztásmegyeren aznap este, és majdnem kimentem másodszorra is, de aztán erősebb volt a vágy, hogy valami száraz, meleg helyen legyek :)
Nem voltak fanfárok vagy ünnepi beszédek, de egy munkagépnek munkával kell búcsúznia. Komolyan mondom, hogy utoljára kisgyerekként álltak ilyen közel a szívemhez ezek a buszok! Ott helyben nem szorult el a torkom a szomorúságtól (pláne, hogy a következő két napban még fordultak egyet a város három sarkában), de most, hetekkel később azért már átérzem, hogy egy korszaknak lett vége.
Az oldalt ezzel a videóval zárnám; férfiasan bevallom, hogy gombóccal a torkomban. Köszönjük az 50+1 év szolgálatot, öreg buszocskák!
Az oldal elkészítéséhez nyújtott segítségükért köszönetet szeretnék mondani Istvánfi Péternek és Nagy Zsolt Leventének!