Azok a régi szép mozdonyok!
Gyerekkori emlékek

A sínen futó járművek szeretete a gőzmozdonyokkal kezdődött a Közlekedési Múzeumban, csak kicsit később jöttem rá, hogy ezeket a böhöm jószágokat odakint a valós életben is lehet kedvelni. De ez már a megmagyarázható része az egésznek, mert előtte is voltak jelei, hogy érdekel a téma: hároméves koromban, amikor nagymamámmal Balatonföldváron nyaraltunk, mindig el kellett mennünk a vasúti átjáróhoz, mert szerettem nézni, amikor pirosan "kacsintgat a lámpa" a sorompónál, és utána átszáguld a vonat. Itt még inkább csak a közeg tetszett, az első vasúti jármű, amire konkrétan emlékszem, az az:


A MÁV egyes számú Nohab-ja a Vasúttörténeti Park megnyitóján

M61 "Nohab"

volt. Talán nem kell bemutatnom ezt az aranyos svéd mozdonyt, a "kutyafejűt" vagy "turcsiorrút", ahogy szintén emlegetik. Abszolút balatoni, konkrétan déli parti élmény a megismerése: gyerekkoromban arrafelé lehetett leggyakrabban találkozni velük. Pontosabban az északi parton is, de ott nem jártunk. Ahhoz képest, hogy ezeket a mozdonyokat a hatvanas évek első felében gyártották, igencsak megbízhatónak bizonyultak, pedig lélekben már 1987 körül eltemették őket a MÁV-nál.

Én valamikor '79-80 környékén figyeltem fel rájuk Balatonszemesen, részben még a régi festéssel, nem csak a későbbi narancsszínűvel. Esténként mindig kirángattam szüleimet a sorompóhoz (ők persze azt hitték, hogy ők visznek engem), hogy megvárjuk a Nohabot - apu ugyanis elárulta, hogy így hívják ezt az aranyos orrú és hangú gépet.

Végül 2000-ben az akkor még közlekedő összeset kivonták a forgalomból, de meglepően nagy részük megmaradt. Egyiküket a pályafenntartás fel is újította, és rendszeresen lehet látni ilyen vagy olyan szerepben, de a többi (001, 006, 010, 01, 020) is felbukkan időnként. Sőt, most már magánvasútiak is vannak! Ha így folytatódik, több Nohabunk lesz, mint régen :)

Ajánlott Nohabos oldalaim:
Nyolc Nohab Tapolcára. Kell több? Nem mond ez eleget?
Egyszer nyolc helyett kétszer négy


M62 001, azaz az első Szergej

M62 "Szergej"

A második mozdony, "akivel" név szerint megismerkedtem, a szovjet M62-es sorozat, a Szergej volt (sokan SzerJoe-nak írják, ez az olasz Sergio amerikanizált változata lehet, ami teljesen indokolatlan egy szovjet mozdony esetében). Nagy darab (120 tonna környékén), hangos, zabálja az olajat, füstöl, de megkapó látvány, amikor elindul egy 3000 tonnás vonattal (mielőtt valaki túlzásal vádol: valós élményről, egy rendezőpályaudvari tolatásról van szó)! Ha valaki személyvonat elején látja füstölögni, jó, ha tudja, hogy a hatvanas évek első felében tehervonati mozdonynak vették. Manapság nem is nagyon használható, mert nincs vonatfűtő/energiaellátó berendezés rajta, hogy télen fűtsön, nyáron pedig a klímát hajtsa. Ettől persze még időnként szükség van rájuk, ilyenkor leggyakrabban egy M41-est csatolnak mögéjük, melynek viszont van fűtőgenerátora. Szergejből van "remot", azaz új főgéppel modernizált változat, de valamiért az se kapott fűtőgenerátort...

Egyszer volt alkalmam Szergejjel utazni: kocsik nélkül hihetetlennek tűnt a gyorsulása, teherrel pedig irgalmatlan volt érezni, ahogy először remegni kezd a hatalmas tehertől, aztán megindul vele! Ami szórakoztató: a mozdony meghajtását vezérlő kontroller egy Moszkvics/Zsiguli kormánykerék! A másik dolog, ami tetszett, az az volt, amikor Csehszlovákiában láttam egyet '82 körül: régi ismerős volt, aminek örültem, mert a Skoda gépkocsikat leszámítva ott gyakorlatilag minden teljesen más volt, mint itthon :)


M41 2144

M41 "Idegen" - mások szerint Csörgő

A "Csörgő", azaz az M41 számon futó dízel-hidraulikus (az eddigiek dízel-elektromosak voltak) mozdony közkeletű beceneve, jellegzetes csörömpölős hangja miatt. Martonvásárban láttam először, ötéves korom környékén; dédszüleim laktak itt, és amikor náluk voltunk, rendszeresen kikísértük nagyapát a vasútállomásra. Az ott sokszor felbukkanó M41 furcsa volt a többihez képest: picinek tűnt, és elég ortopéd kinézetűnek. A Nohabot és Szergejt addigra már megszerettem, de ez a járművet barátságtalannak láttam. Azt gondoltam, hogy itthon biztos nem építenének egy ide ennyire nem illő gépet, úgyhogy gyorsan el is neveztem "Idegen"-nek; mit tudtam én akkor, hogy míg az említett másik kettő külföldi eredetű, ezt pont a Ganz-MÁVAG-ban gyártották :) Bár a motor valóban idegen, mert francia eredetű, emiatt hasonló hanggal csörömpölő mozdonyokkal másutt is lehetett találkozni: Franciaországon kívül Németországban és Csehszlovákiában is.

Sajnos a mozdony finoman szólva nem sikerült tökéletesen, gyakran látni ledögölve, és időnként le is ég egy-egy. Egyébként Görögországban és Tunéziában is találkozni testvéreivel, bár egyre kisebb számban. Nálunk azonban még egy ideig megmaradnak, sőt, egy részüket modernizálják - "remotosítják" - is.


A sajnos működésképtelen M63 003

M63 "Nagyidegen" - mások szerint Gyík vagy Dízelgigant

"Gyík", alias M63, de hívták "Dízelgigantnak" is. Nekem csak "Nagyidegen", mert amikor először láttam (szintén Martonvásárban), az jutott eszembe, hogy ez olyan, mint egy "Idegen", ami valamiért megnőtt. Mint kiderült, ebben a gyermeki felismerésben volt is valami, bár ma ránézve nem állítanám, hogy akár csak kicsit is hasonlítanak egymásra. Annak, aki nem látta őket üzemben, itt van jobbra régi videó Kirchner Attilától. Jól hallható, hogy hasonló (csak nagyobb) motor van benne, mint a Csörgőkben, melynek hangjához hozzáadódik a marokcsapágyas motorok zaja - ez a gép ugyanis az M41-estől eltérően dízel-villamos hajtású volt.

Sajnos csak néhány darab készült ebből a monstrumból, mert egyrészt gondok voltak vele (például egy baleset, ahol a hajtáslánc egy része kiszakadt, és a tetőt átszakítva rázuhant a mozdony mögé csatolt személykocsira), másrészt akkoriban a villamosítás miatt már nem nagyon volt szükség ekkora dízelmozdonyra.

M40 "Spenót" - mások szerint Púpos


M40 113 "Sóska", az M63 003 oldaláról fényképezve

M40, az első fővonali magyar dízel volt, a hatvanas évek közepéről, természetesen a Ganztól. A "Púpos" becenevet nem kell magyarázni, elég ránézni, bár érdekes, hogy sokan vitatják, melyik részének púpossága ihlette: a vezérállás kiemelkedése a törzsből, vagy az, hogy oldalról nézve a mozdony alakja hasonlít egy púposteve fejéhez (?!?).

Eredetileg zöld festésssel járt (régen minden típusnak megvolt a maga külön festéstervezete, nem úgy, mint most, hogy van a villanyvonati kék, és van a dízeles piros), ezért adtam neki a "Spenót" nevet. Később pirosra festették át őket, ami apu szerint "piros spenóttá" tette őket :) Hosszú évek piroskodása után a már említett Vasúttörténeti Park megnyitójára festették az M40 113-as pályaszámú Púpost vissza, ami viszont nem annyira spenót volt, inkább sóska...

Ajánlott oldalaim:
A Púpos visszatér
A Púpos fél évszázadának ünneplése
Jászság Expressz, fotósvonat


V63 001 mint mászóka

V63 "Gigant"

Érdekes módon a V63-as sorozatú villanymozdonynak nem találtam ki becenevet. Igaz, sokáig csak makettként láttam a Közlekedési Múzeumban, csak később tűnt fel, hogy ott járkálnak a déli összekötő vasúton. A félhivatalos "Gigant" becenevet 1998 körül hallottam először, de találó: ez a mozdony tényleg egy behemót (az USA-ban vagy Oroszországban természetesen vannak ennél jócskán nagyobb mozdonyok is).

A baloldalt látható képen az első Gigant van, a másodiknak (V63 002) eltérő, szerintem sokkal szebb festése volt; ha manapság átfestenék az összes működő V63-ast olyanra, szerintem mindenki azt hinné, hogy hatalmas fejlesztések zajlottak le :)

A típus sajnos korántsem a Ganz-MÁVAG legsikerültebb gyártmánya: eredeti forgóvázai helyett hamar Krupp tervezésűt kapott, a villamosberendezése pedig olyan zavarkeltő (a szó technikai értelmében), hogy Hollandiában, amikor egy, a magyarországiakhoz hasonlóan 25 kV 50 Hz-vel villamosított vasútvonalat építettek, meghívtak egyet tesztelésre, mondván, hogy ha ezt kibírja a rendszer, akkor mindent. De ettől még szeretem :)

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez