Dunasszeida: a Soprontól az újpesti öbölig I.
    avagy kicsit bővebben kifejtve: örömutazás veterán vontatóhajóval Bajától a fővárosig

    "Hajóról szólj nékem, Múzsa, mi sokfele bolygott
    s hosszan hányódott, fölhúzván sok nehéz gályát,
    sok nép városait, s eszejárását kitanulta,
    kinn, vizen is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében"

    Remélem, nagynevű görög kollégám, Homérosz megbocsát, amiért kifacsartam az Odüsszeia hallhatatlan invokációját, de nem jutott jobb kezdés eszembe. Ha esetleg nem lenne világos: egy hajóról lesz szó, konkrétan a Sopron motorosról/vontatóról/géphajóról, ki hogy nevezi. Ezt a vizialkalmatosságot 1960-ban építették Újpesten, a MAHART saját műhelyében. Fő feladata az Al-Duna zuhatagos szakaszán való tehervontatás volt, később bejárta a folyó egyéb (általa) bejárható szakaszait is. A hajót néhány éve kiselejtezték, majd a Magyar Hajózásért Egyesület tagjainak köszönhetően idén feltámadt.

    Erre a hajóra kaptunk párommal meghívót, jobban mondva nem csak a hajóra, hanem egy kis utazásra is. Még konkrétabban visszaútra: Bajáig vonattal mentünk, majd onnan visszahajóztunk - szerencsére sokkal komplikációmentesebben, mint annak idején Odüsszeusz tette a fentebb említett antik eposzban.

    Szóval itt van Ő, mind az 57 méteres hosszával és 521 tonnájával. Szép, ugye?

    És nem csak távolról az, hanem közelről is. Pláne a kormányállás felől!

    Ez itt egy telegráf, az a szerkezet, amivel a kapitány utasítja a gépházat a motor teljesítményének fokozására vagy csökkentésére. Kettő van belőle, mivel motorból is kettő van.

    Természetesen a kormányállásban is van ilyen. A kormánykereket talán nem kell bemutatni, a bal szélen pedig a radar kijelzője látható.

    Íme a gépház, mely számomra meglepően hatalmasnak tűnt két emeletes belmagasságával. Igaz, szükség is van helyre, a két 800 LE-s Láng motor miatt, melyek egyenként is akkorák, mint egy mikrobusz. És ezeket valahogy körbe kell tudni járni, üzemeltetni, ápolgatni.

    Íme az egyik motor...

    ... és a másik. A szabadban levő szelepkarok mögött a nyolc hengert meg is lehet számolni. A motor fordulatszáma teljes erőnél percenként 310, ez az erő közvetlenül, áttétel nélkül megy rá a hajócsavarra. A hangja pedig egy költemény - de még inkább zene, kimondottan táncolható ritmussal! A géptérben ezen felül még egy kisebb Jendrassik motor is van, segédüzemi célokra, na az egy kis izgága, pörög és zajong ezekhez képest :) Ja, meg van egy Csepel is.

    Úgy vélem, ez a vontatókötelek csörlője lehet a hajó tetején.

    A nagy hajó folyamatos mozgásban tartásához több műszaknyi személyzetre is szükség volt, ezért a hajó minden lehetséges részében kabinok vannak kialakítva.

    A belső terek burkolásánál nagy szerephez jutott a korabeli vasúti kocsikra is jellemző zöld dekorlemez.

    Ez pedig egy kabin, hideg-meleg vizes mosdóval, fűtéssel. Nagyon kényelmesnek bizonyult, a gépek hajótestet beremegtető rezonanciája pedig jó altató :)

    A szalon, azaz a tiszti étkező, terítés közben.

    A jobboldalon látható szekrényben haladás közben folyamatosan csörömpöltek a tányérok. Ez is hozzátartozik a feelinghez!

    És aztán elindultunk: ez itt éppen a bajai Türr István híd. Az eredeti fémszerkezetű vasúti híd két szélére utólag plusz sávokat jelentő pályatesteket függesztettek.

    Bevallom, még sose jártam a Dunán Budapesttől délre, most végre ez is megadatott. És milyen klassz volt!

    Közben itt-ott láttunk "kollégákat".

    Folytatás: Budapest, és a hajók, melyekkel ott találkoztunk


    Vissza a nyitóoldalra
    HamPage