Városi és nemvárosi közlekedés
2005 nyara
Most viszont tényleg villamosos képekben való lubickolás következik!
"Hamster nem akar a földön járni, felszállt inkább a Bosnyák föléééé", avagy így néz ki a Bosnyák tér Zugló kocsiszín előtti része közműépítés idején, TW6000-essel. Érdekes, hogy a huszonegynéhány éve megszüntetett 64-es villamos végállomási visszafogó váltója (micsoda alliteráció!) ma is megvan. Ráadásul már több embertől hallottam "64-es visszafogóként" emlegetni, szerintem olyantól is, aki nem is tudja, miért pont 64-es.
Napsütés a Nagy Lajos király útján. Érdemes megnézni a macisajtot ("elsőbbségadás kötelező" tábla), ami a villamosnak szól. Az autós meg csak hadd menjen, a tömegközlekedőknek meg úgyis mindegy, ha a villamosuk lépten-nyomon lassítani, megállni kényszerül :-/
A közlekedéstervezés szégyene folytatódik: további "elsőbbségadás kötelező" tábla a villamosnak. Amíg itt fotózgattam, a csúcsidőn kívül 40-50 utast szállító villamosok többször megálltak, hogy utat adjanak egy-egy 1-2 emberrel arra haladó autónak. Értelmes helyeken nem hogy lámpát, de rögtön sorompót kapna a közút itt. Nem jár olyan gyakran az a villamos, hogy ez túl nagy torlódást okozzon az autósoknak!
Egy szerintem elég jól sikerült napfényes kép Pesterzsébetről. Direkt azért elindultam hajnali ötkor otthonról, hogy kora reggeli fényt találjak itt, a város másik végében.
Ilyenkor örülnék, ha lenne egy jó erős teleobjektívem: a távolban közeledő villamos fölött a még távolabb levő Gellért-hegyi Szabadság-szobor sejthető.
A füves térségben, közúti forgalomtól mentesen lerakott nagypaneles pálya számomra mindig szokatlan látvány marad, hiszen ezt a vágányépítési módszert elsősorban olyan helyekre találták ki, ahol autók is előfordulhatnak a síneken. A helyiek mindenesetre sétaútnak használják.
Nem sok maradt meg a régi Pesterzsébetből, ami viszont mégis, az érdekes kulisszául szolgál...
... az amúgy lakótelepesített környezetben.
30-as villamos kanyarodik a Nagysándor József utcából a Vörösmartyba. A kép készítése után nem sokkal ez már történelem, hiszen a járatot lerövidítették. Amúgy kár, hogy nem süt jó irányból a Nap, mert sosem sikerül tökéletes képet csinálni erről az amúgy igeny látványos kanyarról!
52-es villamos egy kicsit előrébb, ...
... illetve sokkal előrébb, már majdnem...
... a pacsirtatelepi végállomásnál.
Műszakizó jármű a nemrég kitakarított, újrafestett és újraburkolt végállomáson. A baloldali váltónak köszönhetően a mögötte jövő villamos ki tudja kerülni.
A különböző korú Ganz villamosok egymás közt valószínűleg az "így múlik el a világ dicsősége" témakörről beszélgetnek...
Ahogy az a háttérben dolgozó munkásokból látható, a Határ út-Jókai Mór utca összeágazásnál éppen javítgatták a pályát.
Ugyanezen nap délutánján a rámtörő álmosságot azzal próbáltam elnyomni, hogy meglátogattam másik kedvenc vonalamat, az 59-est. Sajnos a koraesti napsütés már nem igazán kedvezett a fényképezésnek. Egy erős teleobjektív itt is jól jött volna - kiemelte volna a meredek pálya hátterében elterülő Pest látványát.
Lehet, hogy már meséltem, de egy San Francisco-i ismerősömnek is tetszett a vonal kanyargós és meredek mivolta, pedig náluk aztán igazán nem ritka a meredekség és kanyargósság :)
Még egy kép az egyetlen megmaradt budapest hegyipályáról, ...
... aztán gyorsan átváltunk a túlparti síkságra. Kopott csatolt ICS a Nagykörút díszletei közt.
KCSV a Jászai Mari téren, hasonló jellegű háttér előtt.
És most valami más: a 12-es villamos falusi (ez nem pejoratív jelző - egy helybeli barátom is büszkén vállalta!) szakasza, a Kossuth utcai végállomás előtt. Illetve után, mert a lefotózott tuja éppen elhagyja a végállomást. Jobbra még mindig látszanak a '89-ben használaton kívül helyezett hurokvágány maradványai.
A végállomás előtti szakasz érdekessége, ahogy a vonal két irányból megkerül egy háztömböt: a Kossuth utca felé itt, ...
... Újpest felé pedig a Kajár utcán át.
Aztán rákanyarodik a Pozsony utcára. Jól látható, ahogy a vezető kitekert felsőtesttel nézi, hogy jön-e valami neki balról. Tulajdonképpen budapesti népszokásnak tekinthető, hogy mindig a több embert szállító, emiatt elvileg előnyben részesítendő tömegközlekedésnek kell elsőbbséget adnia, odafigyelnie, miközben az autósok csak nyomják a gázt, mint süket a csengőt, és kapaszkodnak a kormánykerékbe, ahelyett, hogy rendeltetésszerűen használnák azt.
Következő oldal: trolibuli és egy pesterzsébeti búcsúztató