Városi és nemvárosi közlekedés
Különvonatok a gödöllői vonalon 2022. augusztus 6-án
A HÉV sokáig csak vakációzós érdekességként tűnt fel az életemben, mert szürke hétköznapokon soha nem volt olyan helyen dolgom, ahová az vitt volna. Viszont nyaranta a zöld vonatokkal mentünk Szentendrére; pontosabban felfelé általában hajóval mentünk, visszafelé pedig HÉV-vel - vagy fordítva. A Batthyány téri földalatti végállomás egy csoda volt, akárcsak maga az utazás! A gödöllői vonalon szintén egy kirándulás miatt jártam először, csak kicsit másként: az osztálykiránduláson Vácrátót környékén lerobbant az Ikarusunk, ezért Gödöllőig egy sárga buszt lestoppolva jutottunk el, onnan pedig behéveztünk az Örsre. Ez negyvenvalahány éve volt, de (szerencsére) nem csak én öregedtem azóta, hanem maga a HÉV is, mely 2022. augusztus 7-én ünnepelte 135. születésnapját!
Az évfordulós hétvége első napján a gödöllői vonalon jártak nosztalgiavonatok, vasárnap pedig a ráckevein. Én a szombati programra mentem ki, leginkább a képen látható szerelvény miatt, mely Cinkota és a Mogyoród közt ingázott. A fotó főszereplője a 83-as pályaszámú L.VII-es* mozdony, becenevén egy "Tigris" 1943-ból. A típus nem csíkjai miatt kapta becenevét, hanem mert a II. világháború idején kezdték gyártani, és a korabeli vasutasoknak - a jelek szerint - az azonos nevű német tank jutott eszébe róla. Talán a kecsessége és könnyedsége miatt?
Vagy azért, mert olyan nehéz volt beszállni egy ilyenbe, mint egy harckocsiba? A HÉV eredetileg mozdonyokat szeretett volna, de a háború miatt módosították a megrendelést, így a leendő jármű utasteret is kapott. Sajnos nem valami praktikusat: az ülések elrendezése sem szerencsés, az utasteret pedig oldalanként csak egy-egy ajtón át lehet megközelíteni, ami ráadásul meglehetősen magasan nyílik.
A megmaradt Tigriseket már évtizedek óta csak mozdonyként használták, és ennek megfelelően ki is belezték őket, ezért örvendetes, hogy ezt a példányt helyreállították belülről. A széleslátószögű optika persze torzít, a valóságban nem ilyen tágas :)
A szerelvény másik végén (bár itt már visszafele jön, szóval ez az eleje) egy későbbi festésmintájú Tigris dolgozott. Ez a masina újabb, 1951-es gyártású. Az elején lógó fék- és elektromos csatlásvezetékek miatt úgy néz ki, mint valami sci-fi szörnyeteg, nem?
A szerencsétlen utasterű L.VII-esek közé két nagyon is praktikus belső elrendezésű P.XV-ös személykocsi került. Ezt a típust 1943 és 1957 közt gyártották, és mivel sok volt belőlük, közlekedtek mindennel: Tigrissel, Uborkával, dízelmozdonnyal, kéttengelyes motorkocsikkal. A nosztalgiavonatba került példányok érdekessége, hogy az egyikük (az 511-es) 1943-ban épült, a másik (az 579-es) viszont a gyártás végén, '57-ben, emiatt nem teljesen egyformák.
A legfeltűnőbb különbség, hogy az újabb kocsi két végén "szoknya" zárja le alulról a kocsiszekrényt, míg a régin nincs ilyen.
A P.XV-ösök belső elrendezése - szerintem - jól ki van találva: a kocsik közepén egy alacsonyabban fekvő puffertérbe lehet felszállni, ahonnan kétfelé nyílnak a forgóvázak miatt magasabban fekvő üléses részek. Ezek a járművek szerintem elég szépen futnak: míg a jelenlegi HÉV járművek hajlamosak ugrálni, belengeni, ezek simábban siklanak át a pályahibákon.
Érdemes megfigyelni a dupla villanykörtéket: a párokból az egyik az eredetileg kialakított 24 voltos világítási áramkörhöz tartozott, a típust ugyanis dinamóval és akkumulátorral kezdték gyártani. Később aztán főáramkörű világításuk (is) lett, melynél a felsővezetékről érkező (névleges) 1000 voltra vannak 220-as izzók ötösével sorba kapcsolva.
Összehasonlításként itt a másik P.XV-ös utastere: itt szólóban vannak az izzók, mert ennek a kocsinak csak főáramköri világítása van.
A szerelvény Mogyoródon. Már hogy nem a tiéden, hanem a településen.
Érdekes ellentét feszül a P.XV-ösök egyszerű kifinomultsága (megpróbálták a legtöbbet kihozni a koncepcióból, szerintem sikeresen) és a Tigrisek leplezetlen egyszerűsége ("hát, ez most ilyenre sikerült...") közt. Én azért mindkettőt szeretem.
Sőt, kifejezetten örültem, hogy a vonat mindkét végén Tigris volt, nem Uborka vagy L.VI. Oké, legközelebb lehetne a 41-es és 42-es kisdízel, mert az a vonat azért poén volt :)
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Az eddig látott szerelvényen kívül egy retró festésű M.IXa-t is hoztak Csepelről; itt éppen Kerepesen várakoznak egymás mellett. Ez az állomás nagy kedvencem: mintha egy régi vidéki pályaudvar lenne! Itt egyébként körülbelül hatvan fok volt a napon, ezért be kellett menekülnöm egy közeli szupermarketbe, vásárolni egy csomó jégkrémet.
Akinek sajnos nem jutott jégkrém, az a "Boros Béni" becenevű ősi motorkocsi (DM.XII, itt maga előtt a P.XXII-es mellékkocsival) volt, ...
... mely épp akkor romlott el, amikor menni akartam vele.
Segélyezésként egy Bobót, azaz egy M44-es - pontosabban a HÉV-nél DL.XVI - sorozatú dízel-villamos mozdonyt küldtek, ami kellemes meglepetés volt. Végül a Bobó nem simán hazavontatta a vonatot Cinkotára, hanem fordult is egyet vele. Ezt viszont inkább videózni akartam, úgyhogy az utazást kihagytam.
Épp összeállítják a szokatlan szerelvényt.
Ezután el is engedtem a programot, inkább hazaindultam, mielőtt megfővök. Persze Cinkotáig azért a Tigrisekkel mentem!
Egy rövid videó is készült, a pótkocsis szerelvény és az M.IXa találkozásáról, illetve a "Bobós Béni" indulásáról. Mint valaki, aki éveket töltött azzal, hogy meggyőzze az illetékeseket a budapesti nosztalgiaüzem fontosságáról, elmondhatatlanul örültem, hogy többféle régi HÉV járművel is utazhattam egyetlen nap lefolyása alatt. Le a kalappal a szervezők és lebonyolítók előtt, ezúton is meg szeretném köszönni a munkájukat!
* A szakirodalomban és egyéb helyeken többféle jelzéssel találkozni, például ugyanazt a típust látni MIXa-nak, MIXA-nak és MIX/A-nak is leírva. Mivel nekem nagyon nem tetszik, hogy a betűket és római számokat semmi sem különbözteti meg egymástól, tehát nem tudható elsőre, hogy a jármű jelzése "miksza", "ezerkilenc a" vagy "em kilenc a", a motorkocsit (M), mozdonyt (L) és pótkocsit (P) jelző betűket (plusz a D-t, mint "dízel valami") ponttal választom el a római számoktól, az altípust pedig kis betűvel jelölöm. Tudom, hogy ez egyeseket zavarhat, de mivel láttam eredeti BHÉV-es táblán is így leírva, kérem ezt elfogadni.