Városi és nemvárosi közlekedés
2022 szeptemberének elején mondta egy ismerősöm, hogy ha klasszikus Ikarust akarok fotózni BKV színekben, akkor most csináljam, mert ősz végéig el fognak tűnni. Ez elsősorban a 200-as sorozatra vonatkozóan vágott földhöz, mert a 400-asok soha nem voltak olyan mennyiségben jelen, hogy városképet meghatározó járműként gondoljak rájuk. A 200-asok utódjául szánt család tagjai finoman szólva nem voltak olyan sikeresek, mint elődeik; ebben valószínűleg része volt a rendszerváltásnak is, de magát a konstrukciót se találták annyira el. Száz szónak is egy a vége: az ő távozásuk nem kavart fel lelkileg. Ekkor már eleve csak egy marék 435-ös közlekedett Kelet-Pesten, és három-négy 405-ös itt-ott, úgyhogy egyértelműnek tűnt, hogy azt a néhány 260-ast és 280-ast fogom üldözni, ami még járkál, aztán ha véletlenül az objektív elé gurul valami az előbbiekből, legfeljebb azokra is kattintok néhányat.
Az előbb csak a 435-öst és a 405-öst említettem, az alaptípusnak mondható szóló 415-ösök ugyanis már a nyár során eltűntek. Nem is akárhogy: az utolsó hetükben - 2022. június 10. és 15. közt - több vonalon is ment egy kört az utolsó üzemi állapotban megtartani szánt példány:
Mivel elég szép idő volt, amikor épp a 15/115-ös vonalon járt, kinéztem oda másfél kör erejéig. Ahogy sejtettem: az utasok jelentős része buszmániás volt :)
Fogalmam sincs, hogy az utazás utáni fotós körben miért pont Újlipótvárost néztem ki vadászterületnek. Talán azért, mert a Csanády utcában trolit is lehetett fényképezni, amíg megjött a 415-ös? Gyerekkoromban sokat jártunk erre, főleg a 133-assal, de azon akkor még biztosan nem járt Kockarus.
A Nagykörút felé sétálva tűnt fel, hogy a Vígszínház mellett még megvan ez a neonreklám, úgyhogy vagy háromnegyed órára itt ragadtam, mert alatta akartam elkapni a buszt. A nap közben elkezdett elfordulni, de azért szódával még elment a beállítás. Így is megdöbbentem magamon, hogy ennyit vártam egy buszra, amit elvileg nem szeretek :)
Másnap aztán azon vettem észre magam, hogy az egyirányú Bengáli bemutatkozónapján két menet közt felmentem a Hegyalja út melletti támfalra, hogy lekattintsam az akkor épp a 110/112-esen közlekedő masinát.
A kamu tilt&shift effektet azért tettem rá, mert innen nézve olyan aranyos kis játéknak tűnt :) Ezután viszont tényleg elengedtem őket. A búcsúnapon a gyártáskori állapotúra visszaalakított példány is felbukkant, de ez se volt elég vonzó ahhoz, hogy kimenjek...
A csuklós verzió, a 435-ös tovább húzta, egészen novemberig:
A még meglevő példányok Kőbánya környékén futottak, úgyhogy én az Örs vezér terére ugrottam ki többször is, mert oda tudtam a leggyorsabban átjutni a XI. kerületből. Ennyit szerintem a kilencvenes évek óta nem jártam a téren - igaz, a buszvégállomás akkor még nem itt volt.
A vadászat úgy nézett ki, hogy a winmenetrendből kinéztem, melyik meneteken van 435-ös, és megpróbáltam elérni az utolsó vagy utolsó előtti körüket. A játékot az tette érdekessé, hogy többször előfordult, hogy az egyik nap fotózott példányt másnap kivonták az aktív állományból. Szó szerint a szemem előtt hullottak ki a sorból...
A 435-ös legfőképp abban különbözik a 280-astól, hogy a motorja hátul, az utánfutóban van, azaz tolócsuklós. Én nem tudom megítélni, hogy a becsuklásgátló mennyire működött jól, vagy hogy az utánfutó milyen gyakran próbálta megelőzni a kocsi első részét kanyarodáskor, de utasként nem volt rossz a busz: könnyebb volt fellépni rá, az utastere pedig tágas volt. Mindezt viszont csak álló helyzetben tudta értékelni az ember, mert menet közben a motor zavaróan hangos (és füstölős) tudott lenni, maga a jármű pedig hajlamos volt pattogni, ugrálni. Erről persze a kitűnő budapesti utak is tehettek, de néha úgy tűnt, mintha a jármű megtalálta volna a sajátfrekvenciáját, és annak megfelelően hullámzott volna haladás közben.
Mivel ezek a fotótúrák munka után zajlottak, fény már nem nagyon volt mozgás közbeni képek készítésére, ...
... úgyhogy a legtöbb gépet állás közben örökítettem meg. Ami persze elég unalmas képeket eredményezett, hisz mindegyik kb. ugyanott látható.
Na jó, átsorolás közben még elég lassan mentek ahhoz, hogy rájuk merjek kattintani (a fényképezőgépem szörnyen zajos sötétben, úgyhogy az ISO érték növelése nem volt megoldás).
Ezek a masinák a selejtezésük előtt néhány héttel szebben néztek ki, mint pályafutásuk nagy részében. Persze ez csak kívülről volt igaz.
A "Generációk találkozása" című kompozíció, leánykori nevén "elbambultam, és elfelejtettem visszamenni a sarokra, ahol közelebb lettem volna hozzá" :) Mondjuk azt is tegyük hozzá, hogy azért jöttem arrébb, mert a sarkon borzasztó húgyszag volt.
A BPI-923 az egyik olyan példány, amit megőrzésre jelölt ki a BKV.
Más fotósokkal is találkoztam, szóval talán ezeknél jobb felvételek is készültek ezekről a buszokról.
Ez a beállítás mondjuk pont tetszett. Látható, hogy az egyik kocsinak még elektromechanikus kijelzője volt, a másiknak már LED-es.
Amikor már végképp túl sötét volt, videóztam is. Érdemes megnézni, hogy a 0:20 körül kanyarodó busz milyen durván beleng a bukkanóktól! Már rég túl van a nehezén, de még mindig rángatják egymást a kocsirészek...
Tiszteletkör a "piros hetesen"
November 11. Kölnben ünnepnap, és 2022-ben Pesten is az volt: a magaspadlós buszok búcsúja a 7E-től. Utoljára jártak rajta 280-asok, bónuszként pedig egy 435-ös is tiszteletét tette:
Ezt a képet nem pont innen akartam elkészíteni, de az utolsó pillanatban egy másik fotós belesétált, úgyhogy arrébb kellett szaladnom egy kicsit :)
Természetesen mentem egy kört, és közben az emlékeimben turkáltam. Úgy rémlett, hogy '89 őszén elsős gimnazistaként a 7-esen (esetleg 7A-n?) utaztam először 435-össel, de valahol azt olvastam, hogy a protót akkor már továbbadták vidékre, a sorozat pedig csak évekkel később jött meg. Nem akarnak a buszrajongók a villamosok.hu mintájára egy átfogó buszos oldalt csinálni? Irtó nyögvenyelősen lehet összeguglizni ezeket az információkat!
Ez a kékes-nemtudommilyenes üléshuzat újdonság volt számomra, de amúgy az utazási komfort pontosan olyan volt, mint amire emlékszem.
Amikor a kilencvenes évek közepén először láttam a 405-ös midibuszt, nagyon tetszett. Olyan volt, mint egy "kisbaba" 415-ös: ugyanaz a szögletes test, csak kicsiben, pici kerekekkel. Aztán az évek során kiderült, hogy hiába cuki a típus, igazából egy nagy sza...lámi. Finoman szólva nem volt kiforrott, ennek ellenére évekig nem lehetett a Várat (Várbusz, később 10/10A/110, még később 16/16A/116) vagy a Gellért-hegyet (27-es) nélküle elképzelni. Persze másutt is jártak, de ezen a két turistamágnes helyen voltak leginkább szem előtt.
Fogalmam sincs, hogy a Gyöngyösi utcában mennyire fordultak elő rendszeresen, de amikor a facebookon egy közlekedésbarát kolléga dobott egy üzenetet, hogy a 105-ösön pótol az egyik még meglevő példány, kimetróztam oda.
Kiskoromban a buszok bent az utcában végállomásoztak, a kórház előtt pedig egy nagy játszótér volt, aminek a széléről a Váci úti villamosokat bámultam. Tudom, az élet nem kívánságműsor, de most is szívesebben nézném őket, mint ezt a 405-öst :)
Az utolsó 405-ösözős utam nem volt betervezve: a Gyermekvasúthoz mentem fotózni, és rendes méretű jármű helyett ez jött a 212-esen. Hétvégén, (viszonylag) szép időben, amikor mindenki kirándulni jött. Mit mondjak, remek ötlet ilyenkor midibuszokat járatni ide... Viszont legalább ez az élmény is megvolt :) A típus néhány héttel tovább élt a BKV-nál, mint az eddig látottak: az utolsókat 2023 januárjában helyezték át "egyéb állományba".
További oldalak a témában:
A BKV Ikarus 200-asainak utolsó hetei
A magaspadlós Ikarusok búcsúhétvégéje