életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók
vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon
közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb
A látogatás létrejöttében nyújtott segítségért köszönetet szeretnék mondani a BKV Rt. Kommunikációs Osztályának!
Előző oldal: BKVT 1055 és BSzKRt 1522
Ez az a villamosforma, mely az elmúlt ötven évben uralta a városképet: elöl az 5965-ös pályaszámú UV pótkocsi, mögötte az UV prototípusa, a Stukákból átépített "Szellem", még hátrébb a közel eredeti Stuka állapotban megtartott 3612-es motorkocsi orra látható.
A 3612-es nagyjából úgy lett hagyva, ahogy a BKV a hetvenes évek közepén kivonta a forgalomból. Viszont kicsit más, mint ahogy 1940-ben bemutatták a típust: első ránézésre a legfontosabb különbség, hogy hiányoznak a homlokfal tetején a levegőbeömlő kopoltyúk.
A kocsi a másik irányból fotózva.
A fényszóró és a pályacsengő. Ez a kocsi nem kapott külön zárlámpát: a piros izzó a fényszóróban kapott helyet.
Érdekesség, hogy a Stukák eredetileg motoros ajtóműködtetéssel készültek, de a 3612-esbe utólag az UV-hoz hasonló pneumatikus nyitószerkezetet szereltek.
A középső ajtót a típus többi járművén lezárták, de ezen a kocsin pont meghagyták.
A középső ajtó belülről.
A belső téren látszik, hogy 25 éve nem foglalkoztak vele, de tulajdonképpen meglepően jó állapotban van. Egyébként itt látható a másik nagy különbség az eredeti Stukákhoz képest: azok 2+1 soros ülésekkel készültek, míg itt már 1+1 soros az elrendezés, mint az UV-nál.
Az üléshuzatok kicsit szakadtak, illetve a kapaszkodókat és izzófoglalatokat is leszedték. A fa sárléces padló viszont szinte sértetlen, nincs szétkorhadva!
A Stukákon az utastérből a peronra nem lépcsőfok vezetett, mint az UV-n, hanem egy kis rámpa. Ez az a részlet, ami miatt tudom, hogy kiskoromban utaztam Stukával: határozottan emlékszem, hogy egy alkalommal, amikor egyik nagymamámmal villamosoztam, elbotlottam az UV "peronlépcsőjében". Nem értettem, hogy mit keres ott az a lépcsőfok, hiszen a másik nagyival már utaztam ilyen villamossal, és azon nem volt! A megoldás huszonvalahány évvel később esett le: nem "ugyanolyan", azaz nem UV villamossal utaztam korábban, hanem Stukával, melyből valóban hiányzott az a lépcsőfok. Akkor még élt a "másik" nagyi, úgyhogy megkérdeztem, és megerősítette, hogy vele tényleg utaztunk "szóló Stukával" (ő az UV-t is Stukának hívta) az Árpád híd környékén, amikor nagyon pici voltam. Jó lenne megint stukázni egyet, bár vele már sajnos nem fogok tudni...
Az ülések.
A tető fölött végigfutó szellőzőcsatorna fedőlemeze. Néhány UV-ban a mai napig ilyen van, nem az elterjedtebb négyzethálós rajzolatú. Ennek a szellőzőnek ezen a kocsin ebben az állapotában nem volt funkciója, hiszen a homlokfali szellőzőkopoltyúkat már betömték, azaz nem áramolhatott bele a levegő...
Az egyik végi vezetőállás: baloldalt a kontroller, szemben a műszerasztal és a kézifékkar, jobbra a biztosítékszekrény.
A vezetőállás (azaz inkább ülés, mert a szék helye megvan) a másik végén is jó állapotban van, csak a kapcsolókat és a voltmérőt szerelték le róla.
Egy közelebbi kép a lecsukható fedelű műszerasztalról, mely nem volt jellemző a Stukákra. Talán csak ezt az egyet szerelték fel, a pneumatikus ajtóműködtetés miatt?
A 7650-es kísérleti/oktatókocsi
A 7650-es kocsi eredetileg a 3633-as pályaszámot viselte, később oktatókocsinak használták. A hetvenes években a Villamosipari Kutatóintézet aszinkron motorokat épített az egyik forgóvázba, és próbameneteket végeztek vele.
A szokásos sárga színre ráfestett piros csíkoktól még különlegesebb a kocsi kinézete, bár a fényezés fölött már nagyon eljárt az idő.
Ezt a kocsit fényképezni kihívás volt: a csarnok bejáratánál állt: az elejét megvilágította az ablakokon beáradó fény, a hátulja viszont sötétségbe burkolózott...
A viszonylatszámtáblán még látszik a "P" betű (mint "próba").
Amennyi a forgóvázból kilátszik az oldallemez mögül.
A tolóajtó kilincse.
A búrájától megfosztott indulásjelző.
A belső tér eléggé szét van szedve, bár a peronszéli paravánfalak itt is jó állapotban vannak.
Érdeksség, hogy itt még csak nem is bőrborítású az 1+1 sorosra átalakított üléselrendezés, hanem fapados!
Az állandóra lezárt középső ajtó. A paravánfalak is hiányoznak mellőle, úgyhogy a jelek szerint ez a rész teljesen az utastér részeként üzemelt.
Az utastér áttekintése.
A felszedett padlólapokon át le lehet látni a forgóvázra, és az ott elhelyezkedő motorokra. Az alulról a második nyílásban a hajlított keresztmerevítőt lehet látni, közepén a királycsap rögzítésével.
A vezetőállás némileg hiányosabb, mint a 3612-nél.
Egy pillantás ugyanerre távolabbról.
A kontroller tipikus közvetlen kapcsoló, jókora függőleges érintkezősorral.
Az utastérben további érdekes dolgokat lehet találni: ez itt például az eredetileg a tetőn levő ellenállásmező egy része.
De ez a plakát se semmi! Nem igazán értem, hogy miért voltak hirdetések egy oktató/próbakocsin, hiszen itt nem sokan láthatták...
Ez a "Kerékpárosok hete" plakát 1978-ból származik!
Három éves voltam akkoriban, rég volt...
A "Szellem" nem egy kocsi, hanem egy egész szerelvény neve. A II. világháború bombázásai során megsérült 3608+3667+3652 kocsikból 1948-ban egy távkapcsolású motor+pót+motor szerelvényt építettek a Ganz gyárban, ez lett az UV prototípusa. Az átalakítások főként az elektromos rendszert érintették (közvetlen kapcsolás -> távkapcsolás), illetve a középső ajtót (egyszárnyasból a 3800-aséhoz hasonló kétszárnyas lett), de később az alvázhoz és a forgóvázhoz is hozzányúltak: 1952-ben új forgóvázat terveztek hozzájuk, ami nem vált be, így '64-ben az UV-kéval szerelték fel.
A középső, eredetileg 3800-asnak nevezett pótkocsi az idők folyamán eltűnt: visszaalakították Stukának. A megmaradt 3700+3701 szerelvény pedig évek alatt teljesen "UV-sítva" lett.
A 3700-as kocsi. Bár a két kocsit '95-ben kivonták a forgalomból, a mai napig üzemképesek; állítólag a saját lábukon jöttek át a Kelenföldre a ferencvárosi kocsiszínből, ahol korábban tárolták őket.
A belső tér az "A" kocsivég, ...
... és a "B" kocsivég felé nézve se mutat fel jelentős különbséget a ma is forgalomban levő UV-khoz képest.
Bár ezt a régivágású hangszórót egyre ritkábban látni manapság.
A 3700 vezetőfülkéje. A jobb alsó sarokban a kézifék karja látszik.
A kocsit Debrecenben újították fel, bár látszik egy '92-es, még a Füzesi főműhelyben végzett nagyjavítás nyoma is.
A vezetőfülke felső része a tetőautomata karjával, illetve a sínfék húzantyújával.
A 3701-as vezetőfülkéje.
És végül: egy pillantás a tetőn levő ellenállásmezőre.
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra
