Cseh peronokon csavarogva 2018 júliusában és augusztusában

2017-ben a legtöbb vasúti élményem Szlovákiához kapcsolódott, bár Csehországba is átnéztem, de csak pár tíz kilométer mélységben. Egy évvel később viszont már egészen Prágáig eljutottam, bár természetesen ez se számít nagy kalandnak, hiszen az egyik legforgalmasabb közép-európai tranzitútvonalról van szó. Viszont legalább volt időm a peronokat nem csak fel- és leszállásra, hanem némi fotózásra is igénybe venni :)

Brno hlavní nádraľí: koros, de büszke

A brnói főpályaudvart 1838-ban adták át az óváros falai előtt. Akkoriban a Ferdinánd császár Északi Vasút egy oldalága vezetett ide Břeclavból, ehhez csatlakozott 1849-ben a Prága felé induló vonal. A két vasútnak elvileg külön pályaudvara volt, de a gyakorlatban a vágányaik össze voltak kötve, és közös fogadóépületet is építettek maguknak nagyjából ott, ahol az állomás ma is áll. Később további vonalak is elérték Brnót, emiatt nagyobb, modernebb pályaudvarra lett szükség, ezért 1902-05 közt ma is látható formájára építették át a fogadóépületet. Sajnos az "új" épület szerintem nem érvényesül rendesen, és a perontetők miatt a vágányok felől se nagyon lehet értékelni Josef Nebehosteny művét.

Órákig tartó trainspottingról szó sem lehetett július végi látogatásunkkor, hiszen villamosozni és múzeumozni jöttünk, de azért néhány tíz percet így is eltöltöttünk a peronokon. Eközben találkoztunk a balra látható kék-szürke corporate ("Najbrt") festést viselő szerelvénnyel, és a hozzá nem nagyon illő színű mozdonnyal, egy Pleháccsal (balra hátul egy Regiojet vonat, jobbra pedig egy Regiopanter látszik). Jobbra egy 842-es motorkocsi: ezt a dízel-hidraulikus erőátvitelű típust még a nyolcvanas évek végén tervezték, de a sorozatot már a rendszerváltás után szállították le.

A pályaudvar melletti csonkavágányokat éppen felújították, gondolom ezért állt legtöbbször minden vágányon egyszerre több vonat is. Különösen a fentebbi "bányászlámpás" motorkocsiknak örültem meg. Pontosabban ez itt balra egy 854-es sorozatú motorkocsi, jobbra pedig - bár ugyanúgy néz ki - egy Bfbrdtn794 (aki ezt megjegyzi, nem ember:) jelzésű vezérlőkocsit láthatunk, amit egy 842-es sorozatú motorkocsi tolt.

Természetesen vezérlőkocsiból is van új festésű, amint az balra látható. Jobbra a cseh vasút új beszerzését láthatjuk, egy 794-es sorozatú dízel-villamos tolatómozdonyt.

Ennek a batárnak is megörültem - néhány héttel korábbi pozsonyi kirándulásom kapcsán nagyon rákattantam az emeletes kocsikra :)

És persze videóztam is, ahogy szoktam. A három és fél perces filmecskén kicsit szélesebb spektrumát megörökítettem a látottaknak, mint képeken.

Praha-Holešovice: találkozás a Békapofával

A prágai Holešovice városrész nevét viselő vasútállomás a nyolcvanas években épült, egy olyan projekt részeként, mely a főpályaudvart kapcsolta össze az Elba völgyébe vezető vonallal (azelőtt onnan csak a Masarykovo nádraľí volt közvetlenül elérhető, a kelet felől érkező nemzetközi vonatoknak be kellett oda térnie, majd irányt váltania). Magának az összekötő vonalnak az ötlete már az ötvenes években felmerült, a hetvenes években meg is építették a belvárost elkerülő szakaszt, amit a teherforgalom hamar használatba vett, elkerülve a városmagot. A nyolcvanas években megnyitották ezt a pályaudvart, ahonnét akkoriban elsősorban nemzetközi vonatok indultak, a folyamatot pedig az "Új kapcsolat" elnevezésű csomópontbővítés zárta le a közelmúltban.

Eredetileg csak az Eskót, a prágai S-Bahnt akartam volna kipróbálni, de az utazás előtti nap találtam a neten egy utalást egy különmenetre a "Békapofa" becenevű motorvonattal. Ez azért volt érdekes, mert a típus egy nappal korábban közlekedett utoljára menetrend szerinti forgalomban, tehát pont lemaradtam róla... aztán így végül mégse maradtam le, bár ez egy nosztalgia példány volt. Sajnos az itteni megállás a vonat aznapi túrájának a vége volt, még egy vagy két megállót ment, de azt reméltem, fel tudok kéredzkedni rá. Sajnos nem jártam sikerrel :(

Azért az elindulását meg tudtam örökíteni.

Bár az árnyékok kezdtek hosszúra nyúlni, kicsit még várakoztam a peron végén, mert egy másik vasútfotós is így tett a szomszéd peronon. Gondoltam, biztos tud valamit, amit én nem. Másik különvonat jön? Vagy valami különleges festésű mozdony? Végül csak normál vonatok jöttek, például a balra látható Vectron és szerelvénye, vagy a jobbra látható teher, amit egy 130-as sorozatú mozdony húzott. Itt jegyezném meg, hogy Prága és környéke 3000V egyenfeszültséggel van villamosítva, ezért itt - a váltakozó feszültséggel villamosított Brnótól eltérően - vagy egyenáramú, vagy többáramnemű (egyen és váltóval is működő) vontatójárműveket láthatunk csak.

A balra látható 362-es például a Vectronhoz hasonlóan többáramnemű. A jobbra feltűnő jármű a harmadik kategóriát képviseli, ugyanis dízel, a feladata viszont a felsővezeték ellenőrzése és karbantartása, tehát nélküle itt semmi sem mozdulna :)

Praha hlavní nádraľí: öreg dízelek minden mennyiségben

Prága főpályaudvara leginkább abban különbözik a budapesti pályaudvaroktól, hogy átmenő állomásról van szó, azaz a sínek nem érnek véget a csarnokban. Hogy még lenyűgözőbb legyen az egész, a vasútvonalak alagutakon át érik el a belváros keleti szélén, sűrűn lakott terület közepén fekvő létesítményt.

Emlékszem, '87-ben kíváncsiságból feljöttünk a metróból, és nem értettem, mitől pályaudvar ez, hiszen sehol nem látok vágányokat - azok ugyanis egy emelettel feljebb voltak, a fogadótér pedig, ahová a metróállomás lépcsői vezettek, inkább repülőtérre emlékeztetett. Évekkel később az NSZK-ban találkoztam hasonló megoldással, hogy odafent megvan a régi épület a vágányokkal, alul pedig megvan a lehetősége annak, hogy ne a beázó tetőről csöpögő víz és a helyi rosszarcok közt ácsorogva várakozz a vonatodra.

Hisz mit is akar az ember egy pályaudvaron? Jegyet venni (nem húgyszagban, és lehetőleg fejre omló vakolat nélkül), valamit harapni (lehetőleg nem kemény zsömlét szikkadt rántotthússal), vagy kisebb bevásárlással (szendvics, ásványvíz, csoki) felkészülni az útra. Elmenni vécére, ahol szorító szükség esetén akár a nagydolgot is el lehet végezni mindenféle vicces baktériumok beszerzése nélkül. Vásárolni egy könyvet, hogy ne legyen olyan unalmas a vonatozás, esetleg beszerezni valami ajándékot annak, akihez utazunk. Nem baj, ha van gyógyszertár, és az se, ha valahol le lehet ülni - de nem hajléktalanok társaságában egy levegőtlen helyiségben. Ez Budapesten ezen sorok írásakor még utópia, bár vannak jó irányba tett lépések.

Magát a létesítményt a blogomban mutattam be részletesebben, akit nem csak a vonatok érdekelnek, kattintson át oda!

Ami a vonatokat illeti, elég nagy forgalom volt ahhoz, hogy szurikátaként hol ezen, hol azon a peronon dugjam ki a fejem az aluljárókból, attól függően, hogy éppen hol láttam valami érdekesebb mozdonyt. És még csak hülyének se néztek emiatt :)

A České dráhyn kívül a külföldi cégek (ZSSK, ÖBB) és a cseh magántársaságok (RegioJet, LEO Express) is képviseltették magukat. Balra egy 163-as sorozatú (egyenáramú) mozdonyt láthatunk, ami a 162-es sorozat lebutított változata: 140 km/h-ra tervezett forgóvázait a 363-as sorozat kijelölt példányai alá tették, hogy azok tudjanak ezzel a sebességgel közlekedni (ez lett a 362-es sorozat), helyettük 120 km/h-ra alkalmasakat kaptak. Jobbra egy 162-est láthatunk, melynek története szintén érdekes: a kilencvenes években a cseh vasút nem tudta kifizetni a megrendelt mozdonyait, ezért 8 társával együtt egy olasz magánvasúthoz került. A RegioJet onnan vásárolta vissza őket, hogy az egykori Csehszlovákia egyenárammal villamosított területén hasznosítsa őket.

Amiért vasárnap korán felkeltem, hogy reggeli helyett kiugorjak ide, az a "Bardotka" volt. A típust a hatvanas évek első felében fejlesztette ki a ČKD általánosan bevethető mozdonyként, 1470 lóerő körüli teljesítménnyel. Hogy a mellben előreugró homlokfal hogy jutott a tervezők eszébe, azt ma már nehéz lenne rekonstruálni, de tény, hogy akkoriban a német mérnökök is kísérleteztek valami hasonlóval. Az első fogásom (balra) egy régi kocsikkal Jičínbe induló gyorsvonat volt, ami júniustól szeptemberig minden szombaton és munkaszüneti napon közlekedik. Az 1006-os pályaszámú mozdony ráadásul az előszériához tartozik, azaz gömbölydedebb aaaa... szóval a "melle", az oldala pedig sima. Összehasonlításként itt van jobbra a T478.1215 1971-ből: a "melle" szögletes, az oldala bordázott. Mindkét jármű a K®C Doprava tulajdonában van: ezt a céget közlekedésbarátok alapították; ma alapvetően kiránduló járatokat üzemeltetnek, plusz két prágai Esko viszonylatot (S24, S34) is, illetve van egy múzeumi célokra használt vasútvonaluk. Sajnos nem tudom, miből finanszírozzák mindezt, de egy ilyen társaság fájóan hiányzik Magyarországról!

Egy későbbi Bardotka 1968-ból (ČD 749 121-0, korábban T478.1121); ez a gép egy Březnicébe tartó - a ČD által üzemeltetett - kirándulóvonat elején dolgozott. Az indulásakor jól jött, hogy a csarnokban voltunk, a lassú járású dízelmotor szép traktorszerűen pöfögött, ...

... ahogy ezen a videón hallható. Klassz volt ilyen rövid idő alatt ennyi nagydízelt látni!

És volt még egy Bardotka a pályaudvaron: egy szintén ČD gép 1970-ből (749 264-8, eredetileg T478.2058), emeletes kocsikból álló szerelvénnyel. Aki nagyon odafigyel, azt is kiszúrhatja, hogy az előző géppel ellentétben itt egészen a tető széléig bordázva van az oldalfal. Jobbra: az M262.1-es típus egy háború utáni dízel-villamos motorkocsi-sorozat remotorizálásával készült a nyolcvanas években. Ez a jármű is a K®C Doprava tulajdonában volt, a főpályaudvar és Zličín közt pörgött a "prágai Semmering" becenevű vonalon.

A négy (igazából öt, csak az egyiket nem sikerült lefotóznom) Bardotkán kívül Búvárt is láttam, lásd jobbra. Meg "Bányászlámpást", lásd jobbra.

Míg a pályaudvari komplexum modern része jól használható volt, a régi részével kapcsolatban kicsit vegyesek az érzéseim: a "kupolateremben" (balra) jó volt elszürcsölni egy jegeskávét indulás előtt, de az épület más sarkaiban (lásd jobbra) eléggé olyan érzésem volt, mintha még mindig Gustáv Husák lenne a helyi nagyfőnök.

Végül még egy kis új és régi: balra egy Vectron, jobbra egy nosztalgia Bzmot, akarom mondani M152-es motorkocsi. Utóbbi is valami meghirdetett nosztalgiajáraton közlekedett, de nem tudtam megnézni, honnan-hova, mert megjött a vonatom.

Mivel viszonylag nagy területről van szó, nem tudtam minden érkező vagy induló vonatnál ott lenni, de azért megpróbáltam pár érdekesebb dolgot megörökíteni. Állítólag még néhány éve is elég fura hely volt ez a pályaudvar, tele kellemetlen alakokkal, de most elég jó benyomást tett rám.


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez