életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók
közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb
A Croydon Tramlink
Croydon egy nagyobb város London agglomerációs körzetében. Ha akarom, London része (tarifaközösség alapján a 3-as, 4-es és 5-ös zónában van a most bemutatandó villamos), ha akarom nem (a helyiek például beszéltek egy helyről, ami London és Croydon határa lenne...). Mindenesetre hozzánk elég közel volt (pár vonatmegállóra a South Central vonalán) ahhoz, hogy elmenjünk oda. A városról nem sokat tudok, csak azt, hogy régen is volt villamosuk, melyet aztán megszüntettek. A jelenleg három vonalas (1, 2, 3 - nem bonyolították túl szerencsére:) új hálózat első részét 1999. június 16-án adták át a forgalomnak. A hírek szerint a villamos feltámasztása sikeres kísérlet volt: többen használják a tömegközlekedést, mióta van (19%-os modal split jelenleg, de nem tudom, mennyi volt előtte), kevesebben autóznak (az elmúlt évben 6%-kal csökkent a közúti forgalom), és még a vonalak mentén dolgozó kereskedők is jól jártak, a bevételeik 11%-kal nőttek.
Ha az ember West Croydonban száll le a vonatról (ami persze nem vonatnak néz ki, inkább HÉV-nek, mely a mi metrónkhoz hasonlóan harmadik sínről szedi az áramot), akkor pont a település belvárosában találja magát. Ez igazából egy óriáshurok része, melybe két irányból mennek be a villamosok, és melyből két irányban távoznak. Azaz csak nagyjából, mivel a három viszonylatból csak egy megy túl mindkét irányban a hurkon, a másik kettő (keletről jövő) visszafordul benne.
A hurok egyvágányú, egyirányú, és rendesen, az utcákban halad. Ez persze nem igazán mutatja meg a vonal karakterisztikáját, hiszen a legtöbb helyen kétvágányú a pálya, és többnyire zárt, azaz nem osztozkodik az utcafelületen az autókkal.
A járművek Bombardier gyártmányúak, és vadonat újak. A belső tér nagy része alacsonypadlós, csak a két végén van kicsit megemelve. Kétirányúak, és mindkét oldalukon van ajtajuk. A kilométerórájuk 100-ig van kalibrálva, és valóban, nem ritkán mentek 70 km/h-val!
A forgóváz (nem tudom, hagyományos forgóváz-e, mert nem másztam be alá, kívülről pedig a képen látható módon le van takarva, mindenesetre nem hiszem) a csukló alatt található, és a jármű leghangosabb része. 40 km/h óra fölött kimondottan zavaróan dübörgött, persze nekünk, budapestieknek ez nem volt újdonság, hiszen itthon is minden dübörög (a Banánt kivéve)...
A 3-as vonal külső végállomása egy kertvárosi lakótelep mellett van, az odaúton hatalmas zöld ligetek és dombok közt futnak a vágányok, sőt, egy hosszabb, kinézetre régivágású vasútinak tűnő alagút is van rajta. Mivel a kocsik kétirányúak, hurokra nincs szükség, ez egy átlagos kétvágányos fejvégállomás, természetesen korszerű utastájékoztató rendszerrel.
A kocsi eleje. Nem a legszebb villamos, amit valaha láttam, de a manapság divatos formákhoz képest egész elviselhető.
A kocsi elég széles...
... amiatt a belső tere tágas. Itt kint elég üres volt, de Croydon belső részén bizony elég rendesen 1-es villamos hangulata volt tömöttségileg!
A csuklóban a kerekek fölött keresztpad van, de itt nem jó sokáig ülni a zaj miatt.
Ez már East Croydon, ahol együtt futnak a viszonylatok. Az itteni vasúti pályaudvar előtt három vágány van, visszafogási lehetőségekkel.
Itt inkább városi vasútnak érzi az ember a Tramlink-et, mint az előbb látott végállomáson...
A követési időt nem tudtam kikövetkeztetni: egyszer három-négy percig nem jött semmi sen, aztán meg hirtelen két három kocsi is egymás után. Persze nem szabad elfelejteni, hogy itt mind a három viszonylat együtt fut!
A pálya el van zárva az autók elől, de a gyalogosok elől már nem...
... aztán a hurok irányainak szétágazásánál (vagy összeágazásánál - attól függ, honnan nézzük) már teljesen villamosnak érezhetjük a fehér-piros járműveket, itt ugyanis egy bevásárlóutcán halad át. Az emberek nem tartanak a tujától, lazán átsétálnak előtte, ilyenkor aztán a vezető csöngethet, mint a 6-os a Blaha Lujza téren (a hangja is ugyanolyan)...
A kétvágányú szakasz kezdete - ez a másik vágány. Itt több gázolás-közeliségig elmenő gyalogos-átrohanást is láttunk, úgyhogy a közlekedési morál a jelek szerint itt se a legjobb.
A bevásárlóutcában levő megálló. Bár a villamos alacsonypadlós, a járda meg van magasítva. Az ajtónyitás természetesen gomb megnyomásával történik, azaz egyéni nyitós.
A tágas ajtónyílás. Ez volt eddig a legtágasabb alacsonypadlós, amivel eddig utaztam! Az ajtók sarkánál kényelmesen el lehet bújni, mint a budapesti metrón, persze ez úgy vettem észre, hogy Angliában megszokott lehet, mert a londoni metrón is ilyenek a kocsik. Mindenesetre jól jött, amikor a wimbledoni vonalon nem volt ülőhely!
Az 1-es wimbledoni végállomása. Az ide vezető szakasz nagy része ritkán lakott területeken vezet, és helyenként egy vágányra szűkül, például felüljáró előtt (olcsóbb: kevesebb terüeltet kell ksiajátítani, olcsóbb az egyvágányos felóljáró, a járatsűrűségbe belefér, a védelmet pedig számítógépes biztosítóberendezés felügyeli, legalábbis váltóbotot nem cseréltek, mint régen Pesten...). De olyan is van, hogy a két vágány egymásra van tolva átlapolással, azaz négy sínt látunk magunk előtt, melyből kettőn megy erre a villamos, és kettőn arra, természetesen nem egyszerre.
Az egyébként érdekes, hogy annak a vágánynak a tengelye, amire a villamos befut, folytatódik tovább, csak háromsínes vonat áll be rá, azaz a két járműfajta egymással szemben áll meg ugyanazon peron mellé! A végállomás elég intermodális, tehát van itt vonat, busz, metró is. Ki tudja, egyszer talán másik villamos is lesz...
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra
