Angliai sorozatomat egy "vegyesfelvágott" jellegű oldallal zárnám le. Nem fotóztam egészen konkrét dolgokat, nyelvrálépésig loholva a téma után, hiszen nem emiatt jöttem ide. Inkább élveztem a város semmivel össze nem hasonlítható hangulatát, és közben néha, ha utamba esett valami (és a gép is pont be volt kapcsolva), kattintottam egyet-kettőt.

Ez itt a Victoria pályaudvar. Fel nem ismerném, hogy ez egy vasúti pályaudvar! Manapság már nem is annyira "nagyvasúti", hanem helyközi, helyiérdekű forgalmat bonyolít le.

A Buckingham palota előtt láttuk a délelőtti forgalomban ezt a két lovast. Teljesen természetesnek tűnt, hogy ott vannak, az autósok is tudomásul vették jelenlétüket, nem volt dudálás, vagy ilyesmi...

Természetesen az emeletes buszt is ki kellett próbálnunk! Több típus is forgalomban van, többek közt olyan is, melynek a felső része "kabriósítva" van, de ezek nem menetrendszerinti utasforgalomban közlekednek, hanem városnéző túrákat végeznek (de azokat azért menetrendszerint:). A rendes járatokon járók közül viszont nem mindegyik volt piros: volt pár aranyszínűre átfényezett is (II. Erzsébet királynő jubileuma alkalmából)!

Nekem a kedvencem az itt látható, régivágású busz volt, melynek nyitott hátsó peronján lehet felszállni (az újabbaknak két zárható ajtaja is van). A leszállást a kalauzcsengő bőrszíjának megrángatásával ("csing") kell jelezni, az ellenőr is így indítja a buszt ("csing-csing")  - mint a  villamosokon régen! Mi az emeletre szálltunk fel, teljesen előre - a szomszéd két ülésen is magyarok ültek, így megállapíthattuk, hogy ez tipikusan turistáknak való hely :-)

Több száz buszviszonylat közlekedik a városban (sőt, éjszaka is több tucat!), ezek össze-vissza fonódnak, számomra áttekinthetetlenül, de van pár olyan vonal, ami kimondottan mintha városnézési célokra szolgálna, például a 23-as. Egyébként az emeletes buszok nem billegnek jobban, mint egy itthoni Ikarus 412, és egyátalán nem tötyörögnek: ha lehet, nyomják a gázt, és tolakodnak - máskülönben nem nagyon lehetne előbbrejutni... Pedig a belvárosban kevés a magánautó, körülbelül öt taxira jut egy!

Ez itt a South Central vasúttársaság járatainak megállója West Norwoodban, innen indultunk útjainkra. Ez elvileg vasút, de HÉV-szerű szerelvények közlekednek rajta (általában egy motorkocsira jut két mellékkocsi), az áramot viszont nem felsővezetékről, hanem harmadik sínről szedik, mint nálunk a metró. Szintbeli kereszteződést a közúttal nem láttunk.

Az állomásokon utastájékoztató rendszer üzemelt, mely mindig két-három vonatot jelzett előre, és általában azt is, hogy mennyit fognak késni a menetrendhez képest. Merthogy azt nem nagyon tudták tartani, és ez sokszor 6-7 perces plusz várakozást jelentett.

Ez itt Croydon belvárosa, ahová a villamost jöttünk fényképezni, viszont ennek az emeletesbusz-sorfalnak nem tudtam ellenállni. Látható, hogy többféle típusról van szó.

Na, így néz ki az elővárosi vonatok eleje. Azaz így néz ki az egyik motorkocsitípus eleje, ugyanis rengetegfélét láttunk! Volt ez, aztán volt ennek régebbinek és még annál is régebbinek kinéző változata, de ez nem az elejéből derült ki, hanem az ajtók és ablakok dizájnjából. Volt olyan, amelynek az itt láthatóhoz hasonló homlok-átjáróajtaja volt, és volt, amelynek rendes vezetőfülkéje, homlokajtó nélkül. Volt olyan is, ahol minden egyes széksorhoz külön kifele nyíló ajtó volt, és volt olyan is (Connex - ez egy másik társaság), ami kimondottan ultramodernnek nézett ki. Volt köztük olyan, aminek a tetején is volt áramszedője (például a ThamesLink szerelvényeinek - ez megint egy társaság), és olyan is, melynek dízelmotorja volt... Aztán persze a reptéri expresszek (Heathrow, Gatwick, Stansted) is ugyanezeken a síneken száguldoztak, szóval volt választék!

A belső rész tágas, a kocsik szélesebbnek tűntek, mint az itthoni HÉV-ek. Némelyik szerelvényben volt WC is, viszont szemetes nem nagyon - az utasok így szerteszéjjel hagyták a limlomjaikat. Igaz, a végállomáson mindig azonnal jöttek a takarítók! (ne kérdezzétek, miért hagytam ezt a képet ferdén; most már így is fog maradni;)

Nagyon sok a többszintes kereszteződés és az elágazás, azaz a hálózat tényleg hálózat. Viszont "valódi" vonatot, mozdonyt talán hármat láttam egész idő alatt, és azt se itt.

Ez itt nem vasúti dolog: a képen látható Battersea Power Station a Pink Floyd együttes "Animals" című lemezének borítóján volt látható, így nagyon megörültem, amikor hirtelen élőben is megláttam. Ez egy régi, használaton kívül levő erőmű, mely jelenleg céltalanul omladozik. Építészetileg nagyon érdekesnek találtam, inkább hasonlít erődre vagy sumér szentélyre, mint erőműre!

És most süllyedjünk a földfelszín alá! A londoni metró a legrégebbi, az egyik legkiterjedtebb, és az egyik legszűkebb is valószínűleg. Bizonyos vonalakon az alagút olyan szűk, hogy a kocsik is cső alakúak, nem csoda hát, hogy csak "the Tube" néven emlegetik a helybeliek. A kép a Waterloo&City vonalon készült, ami a legrövidebb: nincs megállója, csak két végállomása: a Bank és a Waterloo pályaudvar; e két pont közt ingáznak a szerelvények.

A kocsik szellőzése nem éppen jó, bár a tetőkön ventillátorok vannak - viszont az ablakokat nem lehet kinyitni a szűk alagút miatti szűk űrszelvény miatt. Cserében a kocsik közti ajtók ablakait lehet leengedni.

Ez az egyik legmodernebb kocsitípus, azt hiszem Bombardier eredetű. Soféle van ezen kívül: van amelyik kimondottan öreges belülről, és van, amelyik fel van újítva.

Ennek a típusnak kívül csúsznak szét az ajtótáblái...

... ennek a másiknak viszont belül. az ablakok fölött láthatóak a szellőzés beömlőnyílásai.

A vonalak négysínes rendszerűek, ahol a két futósín csak haladásra és biztosítóberendezési kommunikációs célokat szolgál, a 630V két pólusa pedig két külön sínen jön. A kezdetek kezdetén itt is csak egy áramvezető sínnel próbálkoztak, mint mondjuk a budapesti metrón, de később valamiért átálltak erre.

Ez itt a Hammersmith megállóhely, ahol több vonal is találkozik (Piccadilly, District), azaz négy átmenő vágány is van (ezen felül még innen indul a Hammersmith&City vonal is, de másik peronról). A képen a Piccadilly vonal egyik szerelvénye látható...

... ez pedig a Districté. Ami érdekes: ez egy másik fajta metró: szélesebb és magasabb az alagút, emiatt aztán a kocsi is nagyobb, kicsit hasonlít a mieinkre jellegében.

Összehasonlításképp: így néz ki a "csőszerű" metrószerelvény eleje...

... és így a "normálisabbé". Egyébként még egy dolgot érdemes megemlíteni a "Tube"-bal kapcsolatban: a vonalak elágaznak, azaz oda kell figyelni a kocsik elején levő táblára, vagy az utastájékoztatásra: ugyanazon vonal nem minden szerelvénye megy ugyanarra a végállomásra! Lehet, hogy elágazik, és elmegy a célunkhoz képest másfele, de az is lehet, hogy nem megy végig, ilyen többször is megtörtént velünk. Amúgy a rendszer csúcsidőben kimondottan túl van terhelve (majdhogynem úgy néz ki, mint a budapesti metró augusztus huszadikán), ilyenkor nem nagy élmény vele utazni, egyébként viszont kimondottan szórakoztató :)