Életképek, 55. rész: 2020-22/3

Előző oldal

1820

2019 egyik sztárja a Beszkárt 1820-as pályaszámú tujája volt, és ez 2021-ben is így volt. Ez ugye ugyanannak a sorozatnak a tagja, mint a 611-es, csak egy későbbi állapotra lett helyreállítva. Még mindig marha jól nézett ki, akkor is, ha épp nem sütött a nap!

Őszi délutánokon elég nehézkes megtalálni, hogy mikor hol süt a nap (nem csak úgy általában, hanem a tetők, hegyek fölött át is), ...

... aztán néha akkor se süt, ha jó irányból tehetné, úgyhogy oda állsz, ahová egyébként nem állnál :)

Egy gyors Bengálizás, meglepetéssel...

A gyártáskori állapotú 1233-ast nem a szokásos Kossuth téri háttérrel akartam elkapni, és úgy saccoltam, hogy a Fővám téri aluljáró északi kijáratán jól fog kinézni. Nem akarom magamat dicsérni, de szerintem jól döntöttem, hogy nem máshova álltam.

Azért ezután mégis a Kossuth téren próbáltam helyet találni a következő fotóhoz, amikor megláttam a tér másik végén, hogy a 2806-os jön, de nem csak úgy magában, hanem az 5884-es póttal, tanulójáratként. Mivel nem vagyok egy Usain Bolt, csak idáig jutottam el, hogy valamennyire legyen fény, és látszódjon a pót is. Úgy 20 éve nagyon sokat vergődtem azon, hogy legyen rendes nosztalgiaüzem Budapesten, és amikor ilyet látok, rájövök, hogy a dolog megtörtént.

Végül csak lett Kossuth Lajos teres képem is a Bengáról :) Nem jó ez a villamos, de kétségtelenül látványos!

Erre nézve régi, arra nézve modern háttér a sínromboló mögött. A képek készítésekor nagyon drukkoltam, hogy ne jöjjön valami teherautó vagy emeletes busz, ami kitakarhatja a villamost :)

2624-ből sose elég!

Másnap megint a 2624-es volt soron. Talán feltűnt az olvasóknak, hogy a szokásostól eltérően nincsenek videók, csak képek. Ez azért van, mert sikeresen elhagytam a kamerámat, és egyszerűen sajnáltam a pénzt egy új vásárlására. Egy előnye biztos van ennek: nem kell mindig kitalálni, hogy fotózni vagy videózni akarok, és nem kell az állvánnyal szívni, ha esetleg egyszerre szeretném a kettőt :)

A tegnap látott pótos szerelvény ma is felbukkant, az emberek facebookon adták tovább egymásnak a hírt, hogy érdemes várni még egy kicsit. A hely nem volt tökéletes, de was soll's.

Ez volt a rövidre sikerült nosztalgiaszezon utolsó napja, szóval kicsit ráhúztam a fotózásra.

Szép búcsú volt!

Fényvillamosok

Ezután egy hónap szünet következett részemről, majd decemberben kimentem elkapni a fényvillamosokat. Többes számban, mert egy ideje már nem csak az UV van, hanem más típusok is. Ez itt például a Fény-KCSV a 2-esen.

Természetesen az öreg csotrogány is járta a várost különböző vonalakon, hisz mégiscsak ő a klasszikus. Újdonság ereje már nincs, de azért egyszer érdemes megnézni :) Ja, valahol itt egyébként szétesett az állványom, szóval az innentől látható esti képek mind különböző tereptárgyak statívként használatával készültek.

Persze igazából csak "kettő az egybent" játszottunk fotós kollégával: az UV mellett egyúttal a Fény-ICS-t is el lehetett kapni, lásd jobbra.

Balra: a Fény-Tatra hol két, hol három kocsival közlekedett, vonaltól függően. Ezek érdekessége az volt, hogy változtatni lehetett a LED-csíkok színét. Jobbra: igazából a Fény-TW6000-est illett volna elkapni, de olyan lehetetlen menetrendje volt, hogy nem volt kedvem a 3-as vonal mentén szobrozni két középszerű fotóért. Helyette inkább az UV-t kaptam el még egyszer :)

Fonódjunk egy kicsit!

Ahogy a bevezetőben már említettem, az új évet koronavírussal indítottam (pontosabban már 31-e estéjén furán éreztem magam, de csak másnapra ütött be igazán - még jó, hogy nem mentünk sehova), utána - az enyhe lefolyás ellenére - egy ideig rohadt fáradtnak éreztem magam, úgyhogy februárban gyakorlatilag terápiás célzattal keztem a várost járni. Például több részletben végigsétáltam a Budai Fonódót. Itt épp a Bem rakparton járunk, amit hihetetlen módon megváltoztatott a villamos. Sokkal városiasabb lett, régebben utáltam a Duna-part eme részét, ahol általában dugóban állva "jártam", hol kocsival, hol a 86-os buszon.

De tényleg, még 10 éve se hittem el, hogy én itt valaha is villamost fogok látni, aztán mégis :)

A Frankel Leó út Körút és Vidra utca közti szakaszán régen már volt sín, csak akkor a Margit híd felől jövő villamosok kanyarodtak itt be. Pontosabban mentek itt mindenféle síndöcögények mindenfele, de ez volt az utolsó állapot a sínek felszedése óta. Most meg az van, amit a képeken láthatunk.

Haladjunk kicsit észak felé! Egyfajta bravúr, hogy ezen a szűk szakaszon a villamos egyátalán megmaradhatott a közút ellenében! Aki nem emlékszik rá, milyen lepra volt ez a környék villamosilag, kattintson ide!

Az újlaki faluközpont (ne sértőjön meg ezen senki - az, és kész) is egész más így!

Ez+az 2.

A Széll Kálmán tér felé is elrándultam, ott ugyanis decemberben átadták a Csaba utca felé vezető aluljárót (a Csaba utca buszvégállomásként működő részét pedig Sándy Gyula közre keresztelték át, a Postapalota építésze után). Érdekes, hogy vagy 80 év alatt nem bírták megcsinálni ezt az átvágást!

Balra: csak menet közben tudatosult bennem a Fehérvári úton, hogy ez egy terelt 49-es. Gyorsan leszálltam és lefotóztam. Jobbra: Corvin-negyed mosolygós Combinóval, csak úgy.

Ha a 3-ason és a 69-esen is éppen CAF-ot kapsz el, akkor a Mexikói út tiszta "Nyugat" :)

Balra: az jutott eszembe, hogy milyen ritkán fotózok a Karinthy Frigyes úton, úgyhogy gyorsan pótoltam a hiányosságot. Jobbra: a 72M trolijárat a metrófelújítás tiszteletére közlekedik, viszonylag hosszú szakaszon felsővezeték nélkül.

2021 tavaszán végre nekiálltak a Lánchíd felújításának, júniustól teljesen le is zárták. A hidat egy ideig hajó "pótolta". Amikor én mentem vele, velem együtt összesen négyen voltak rajta, plusz a személyzet.

Folytatás: kijelzős KCSV-k, Tatrák nagy mennyiségben, és egy új nosztalgiakocsi


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez