Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
Látogatás a kisföldalatti telepen 2002 áprilisában (1)
A látogatás létrejöttében nyújtott segítségért köszönetet szeretnék mondani a BKV Rt. Kommunikációs Osztályának!

A kisföldalatti (a továbbiakban így fogom hívni, mert a "Millenniumi Földalatti Vasút" túl hosszú) Mexikói úti telepe már kicsi koromban is foglalkoztatott: annak idején szüleim beirattak úszni a közelben levő BVSC-be, ahová nagymamáim cipeltek reggelente edzésre. Egy olimpiai bajnoknő próbált megtanítani úszni kéttucatnyi kisgyereket - nem igazán sikerült neki, de ez nem tartozik ide. Az viszont annál inkább, hogy milyen titokzatos helynek tűnt a Kacsóh Pongrác út környéke számomra: az M3 bevezető szakasza akkor még nem létezett, és közúti felüljáróból is csak egy ívelt át a vasút fölött. Ráadásul itt volt a kisföldalatti forgalmi telepe, ahol az udvaron régi járművek rozsdásodtak! Mivel a Deák téri Földalatti Múzeumot már ismertem, a régi kocsik ismerősek voltak, de az, hogy a _földalatti_ kijön a föld alól, nagyon tetszett! Szerettem volna bejutni oda, és ez huszonvalahány évvel később végre teljesült :)

A telep igazából egy nagy park, néhány csarnokkal a közepén. Kimondottan kellemes a napsütötte kerti utakon sétálni, a madárcsicsergést hallgatni, de nem ezért jöttem, úgyhogy rögtön egy szerelőcsarnok felé vettük az irányt kísérőmmel. Itt éppen egy csuklóst marcangoltak, ami azt jelenti, hogy a szekrényvázig lekopaszították, aztán pedig újra összerakták.

Ahogy a képen látható, az elektromos berendezések és a forgóvázak hiányoztak.

Ezeket a járműveket a Ganz az ICS-k alapjain tervezte a hetvenes évek elején, relatív könnyű szerkezettel, közepes távra, tehát nem ötven évre. Ez azt jelenti, hogy mostanában kezdenek el öregedni, pótlásuk viszont még nincs betervezve.

Egy hajtott forgóváz: az alacsony padlómagasság miatt nem lehetett a csuklós villamosok forgóvázát használni, sem azt a hajtásláncot (az "ipari csuklósokon" a motorok az alváz aljára vannak szerelve, és kardántengelyekkel hajtják a forgóváz tengelyeit). A hozzánk legközelebb eső csapágyfedélhez egy fura szerkezet van rögzítve, ez a forgóváz terheltségét nézi (a rugalmasan felfüggesztett csapágytok elmozdulását a forgóváz keretéhez képest), és ennek megfelelően változtatja a fékhenger nyomását (azaz más terheléshez más-más fékerő tartozik).

A hajtáslánc hasonló az UV-éhoz: a motorok a forgóvázon belül vannak, és kardántengellyel közvetítik a mozgási energiát a hajtásház áttételéhez, ami aztán forgatja a kerékpártengelyt. A képen nagyjából középen levő rács a motor hűtésének a levegőbeömlője, tőle jobbra a másik motor által kiszolgált hajtásház van. Köztük a tengely tárcsafékje látható.

Áramszedők szedőpaletta nélkül. A kisföldalatti áramszedői igen kompakt kivitelűek a kis alagút-belmagasság miatt.

Ez már egy másik csarnok, ami most elég üres volt, hiszen hétköznap reggel a kocsik nagy része dolgozik.

Igazából a kisföldalatti villamos, ami azt jelenti, hogy a Ganz már a hetvenes években gyártott alacsonypadlós villamost :)

Low floor.

A külső sínen csúszó, pneumatikusan mozgatott ajtók nem nagyon jellemzőek a Ganzra...

A vezetőfülke elég szűk, bár mint később látni fogjuk, kényelmesebb, mint a régi kocsiké volt.

A baloldali kontroller karja ismerős a csuklós villamosokból, a műszerasztal jellege is hasonló, ...

... ami viszont szokatlan, az a légfék (a krómozot kar felül) a hozzá tartozó tekerentyűs kézifékkel (a kerék alul)!

Következő oldal


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra