Hűvösvölgyi látogatások 2020-ban

2020-ban március és június közt szó szerint sehol nem jártam a járvány miatt, a nyár beköszöntével viszont már nehéz lett volna nem járkálni egy kicsit. Például a Gyermekvasút fűtőházáig és vissza, ha már Csanádi Sanyi olyan kedvesen invitált :)

A fűtőház lakói

Gyerekkoromban a hajam letettem volna, ha beengedtek volna a fűtőházba - de most se volt sokkal hűvösebb a reakcióm :) Gőzöst (lásd jobbra) már jó ideje nem láttam a vonalon, de legalább itt találkoztam vele. A C50-essel (lásd jobbra) viszont szerencsére néha össze lehet futni.

Balra: a lillafüredi motorkocsi is itt volt természetesen, bár ezen a fotón inkább az állomási neonfeliratok tartóját (minek hívják ezeket?) akartam megörökíteni. Jobbra egy motoros hajtány.

Az évtizedeken át Széchenyi-hegy állomáson kiállított utolsó Mk49-es használhatóvá tétele még mindig folyamatban van. Én ilyen gépeket csak fényképeken láttam dolgozni, de örültem, amikor kicsivel korábban azt hallottam, hogy megtette első métereit saját erőből. (Azóta eltelt két év, nem tudom, mi a helyzet.) Míg Mk48-asokból még ma is elég sok üzemel mindenfelé, az Mk49-esek se Kecskeméten, se Sárospatakon, se itt nem váltak be - én mégis izgatottan várom, hogy végre vonalon mozogva fotózhassam-videózzam ezt a gépet!

Balra: a gép szíve, a Győrben - a nem túl sikeres M38-as tolatómozdony számára - két Ganz-Jendrassik rendszerű soros hatos motor egyesítésével kifejlesztett V12-es. Jobbra: feltételezem, hogy ez egy kerékeszterga.

Egy részben lepucérított Mk45-ös, csak mert ő is ott volt.

Az új lakó: az Mk48-as

A bal oldali képen: bár a 001-es Mk45 se csúnya, az igazi érdekesség jobbra látható! Az ott ugyanis a Gyermekvasút legújabb szerzeménye, a 2030-as pályaszámú Mk48-as. Egykori úttörővasutas édesapám mesélte, hogy az akkori zöld festés miatt ők ezt a típust Spenótnak hívták - aztán amikor bepirosodtak, már "Piros Spenót" néven emlegette őket (bár nekem van egy olyan emlékem, hogy a Púposokat neveztem át kiskoromban az átfestések miatt, lehet, hogy igazából tőle hallottam). A gép 2020. június 10-én érkezett előző lakóhelyéről, a 2009-ben bezárt Kecskeméti Kisvasútról, ami azt jelenti, hogy valószínűleg 11 éve mozgott legutóbb. A mozdonyt egyébként 1961-ben gyártotta a Rába, tehát már eleve nem egy új darab. Kecskemét előtt Békéscsabán és Szegeden dolgozott, tehát igazi alföldi masina - de remélhetőleg jól fogja bírni a budai hegyvidéket is!

Balra: a mozdony már Kecskeméten se volt kimondottan jó esztétikai állapotban, ahogy az ezen a nem sokkal a bezárás előtt készült fotón is látható. Viszont alapvetően egyben van: némi élesztgetés után saját erőből tudott mozogni! Ez persze nem jelenti azt, hogy rögtön bevethető volt: alapos állapotfelmérés után komolyabb felújítás következett.

Rettentően esett az eső, de megérte kicsit megázni azért, hogy láthassam ezt a gépet :)

Sorakozó!

És ez már egy másik látogatás. Gyerekkoromban nem volt nosztalgia motorkocsi az Úttörővasúton, pláne nem volt gőzös; minden vonatot Mk45-ösök vontatták, egységesen olyan sárga-piros festésben, mint amilyet ma a 2006-os pályaszámú példány visel. A nem túl távoli múltban a járművek aztán új festést kaptak. Pontosabban újonnan kapták, de régi jellegűt, piros alsó résszel és villám alakú díszcsíkkal. Az első Mk45-ös - a 2001-es pályaszámú - festése igyekezett megidézni az eredetit, de első körben felül fehér volt. Ezt később korrigálták, hogy megegyezzen az érkezés korabeli színtervvel - ennek eredményét látjuk jobbra. Meg a fordítókorongot, amit még sose láttam üzemben. Eddig.

Jópofa kis gépek ezek: kicsi nagymozdonyok, öblös hanggal. Szerencsére a remotorizálással se lettek némák, sőt, kicsit talán szebben is morognak.

Ezen a fotón a Gyermekvasút teljes Mk45 állománya látható. A képek készítésekor már csak az első (a 2001-es) és az utolsó (a 2006-os) üzemelt román gyártású (de amúgy Maybach-Mercedes-Benz licensz) motorral, a többit korábban korszerűsítették. A "remot" gépek első darabja egyébként eredetileg igen furcsa festéssel jött ki: a csík "U" betűt formázott az elején "V" helyett. Később a felújított mozdonyok egységesen dupla díszcsíkot kaptak az orrukra.

Balra: a rendezgetést és a fordítókorongozást kicsit videóztam, de sajnos nem volt időm megvárni, míg az utolsó árnyék is eltűnik a 2006-os oldaláról. Jobbra: egy kép a nagykilátókról, csak hogy kijöjjön a "két kép egy sorban" elrendezés :)

Bónusz :)

Manapság a drónok zümmögése a vasútfotós események természetes velejárója, és ez a zaj a fűtőház egerészeti főelőadójának érdeklődését is felkeltette. A cicc egyre csökkenő távolságból nézegette a két felvétel közt a földön pihenő szerkezetet, és bár néha úgy tűnt, hogy elvesztette az érdeklődését, amikor beindultak a drón motorjai, hirtelen megint figyelni kezdett. Végül aztán összerakta a fejében a kapcsolatot a masina és a pár méterrel arrébb kuncogó emberek csoportja közt. Ha a tekintete ölni tudott volna, hosszú helyszínelés várt volna a rendőrökre :)

Az oldal végén egy videó a csoportfotóhoz felsorakozásról. Azt gondoltam, hogy abban az évben még sokszor fogok a Völgyben járni, de valamiért nem így történt. Sebaj, 2022-ben pótlom!


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez