A kis mozdony nagy napja
C-50 által húzott vonat a Gyermekvasúton

2016 októberében egy szép szombati napon - némi nosztalgiavillamosozás után - felfogasoztam a Széchenyi-hegyre, hogy fotózgassak kicsit az ország legnagyvasútibb kisvasútján.

Évek óta terveztem, hogy a hegyi szakaszok helyett egyszer a Hegyhát utca mellett is fotózok pár nosztalgiavonatot, és most pont jó irányból sütött a nap ehhez! Az első fogás az ex-lillafüredi Ganz motorkocsi volt egy színben passzoló mellékkocsival. Persze a motorkocsi gyakran közlekedett ekkoriban, úgyhogy ezért önmagában még nem biztos, hogy feljöttem volna a fennsíkra...

A látogatás igazi oka az volt, hogy a Gyermekvasút C-50-es mozdonykája aznap utasszállító vonattal pörgött Széchenyi-hegy és Virágyvölgy közt. Az ilyesmi ritkán fordul elő; eddig még csak egyszer sikerült C-50-es vonattal utaznom a vonalon, Hűvösvölgy és Hárshegy közt. Jobbra: már nem emlékszem, hogy miért, de az egyik körben nem ment el Virágvölgyig a vonat, hanem már Csillebércen visszafordult.

A C-50-es mozdonyokat a MÁV Északi Járműjavítója építette az ötvenes-hatvanas években, nagyjából abból, ami éppen rendelkezésre állt. Bár nekem elsősorban a Csepel motor jellegzetes kerregése tűnik fel, biztos vagyok abban, hogy aki traktorokkal, munkagépekkel vagy teherautókkal foglalkozott akkoriban, számos további ismerős alkatrészt is felfedezne a típuson.

A C-50-esre várakozás közben a normál forgalom figyelésére is bőven jutott idő. Az Mk45-ösök ma is pont ugyanannyira komoly masinának tűnnek, mint gyerekkoromban; gyakorlatilag mintha tévedésből nagyvasúti mozdonyokat raktak volna a 760 mm-es nyomtávú sínre :).

Csillebércről átsétáltam Virágvölgybe az erdőn át. Azt reméltem, hogy találok valami olyan zugot, ahova pont jól süt be a nap a fotózáshoz, de ez nem nagyon jött össze. Mire pedig átértem az állomásra, a nap is elment, lásd jobbra.

Szerintem itt még nem is fotóztam vonatkeresztet. Eddig fel se tűnt, hogy milyen kellemes hangulata van ennek a helynek!

Mivel a C-50-es csak meghatározott időnként fordult egyet, a többi vonatot is volt időm videózni.

És ismét megjött a mozdonyka! A fekete (olajzöld? sötétzöld? színtévesztő vagyok, szóval mittudomén) mozdony nem volt túl könnyen fotózható téma a fák lombjainak árnyékában, ...

... úgyhogy a nosztalgiavonattal visszamentem Széchenyi-hegyre, ahol még sütött valamennyire a nap. Jobbra a "háromablakos" Weitzer kiskocsit is megnézhetjük, ez ekkor már 114 éves múlt.

Pár fotó erejéig felkéredzkedtem a mozdonykára. Annyira nem is volt fapados, mint néhány másik gép, amit láttam korábban.

A C50-es aztán körbejárt, és nemsokára újra útra kelt. Jó kis kirándulás volt, megérte felmászni ide!

C. Z. emlékére...


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez