Búcsú Miskolc bécsi villamosaitól
2015. március 14.

A borsodi megyeszékhely közlekedési vállalata 2002-től az igencsak pályaromboló Bengálik kiváltására kezdte el felvásárolni a Bécsben feleslegessé váló E1-es jelzésű motorkocsikat, kicsit később pedig az azokhoz passzoló, c3-as jelzésű pótokat. Akkoriban úgy gondolták, hogy néhány évvel később vadonatúj járműveket fognak vásárolni, pár évet pedig különösebb átalakítás nélkül, eredeti színüket viselve is kibírnak a DÜWAG-licensz alapján Ausztriában épített kocsik. Az osztrák villamosok - némileg pikáns módon - 2003. március 15-én álltak forgalomba, és 2004. november 25-én már a Bengálik forgalomból kivonását ünnepelhettük. Az új, már alacsonypadlós villamosok azonban csak nem akartak megérkezni, és amikor végre zöld utat kapott a város villamosüzemének nagyprojektje, a beszerzés még tovább húzódott: az első tendert 2009-ben írták ki, a szerződést azonban csak 2012-ben tudták aláírni, a negyedik nekifutásra.

A piros tuják szerencsére hozták a német-osztrák szintet, és szépen működtek. A miskolci vonalhálózat adottságai miatt csak a hurokszerű 2-es vonalon közlekedhettek, mivel az 1-es (akkor már/még) fejvégállomásban végződött, ennek a típusnak pedig csak az egyik végén van vezetőfülke. A bevetési terület akkor se változott, amikor az 1-es vonal hosszabbításakor Felső-Majláthon hurokvágány épült, mivel útközben középperonos megállók is akadtak. Talán érdemes megemlíteni, hogy az E1-esek a jelek szerint szeretik ezt a viszonylatszámot: jártak 2-esként Bécsben, Miskolcon, Szarajevóban, és egy ideig Rotterdamban is. Igazi későn érő exportsláger lett a típus, mert az előbb említetteken kívül került belőlük Brăilába, Craiovába, Krakkóba, Felső-Sziléziába, de még Grazba is. Szintén megemlíteném, hogy a miskolciak legtöbbször csak "SGP"-ként emlegették ezeket a kocsikat, mert a konkrétan itt üzemelő példányokat a Simmering-Graz-Pauker gyártotta, de ez a megnevezés nem igazán pontos, mert az E1-es típust egy másik osztrák járműgyár, a Lohner is sorozatban építette, és alkatrész-donorként tudtommal egy ilyen is került Miskolcra (a pótkocsik pedig mind a Lohnertől jöttek).

A pótkocsik fővizsgája 2010-ben lejárt, ekkor kivonták őket a forgalomból, de az E1-esek maradtak. 2014 tavaszán még találkoztam velük a normál forgalomban, 2015 elején azonban már csak Tatrákkal és Skodákkal utazhattam, bár tanítási napokon reggelente néha állítólag még szükség volt az osztrák vendégmunkásokra is. Március 14-én aztán eljött a végső búcsú ideje - naná, hogy ott kellett lennem!

Az időjárás nem kedveskedett nekünk - el lehetne sütni azt a poént, hogy "Esőisten siratja az E1-eseket", de ezt már elsütöttem 15 éve, a 23-as villamos utolsó üzemnapján, szóval inkább csak simán elkezdem az oldalt :)

A nullás villamos

A Miskolci Városi Közlekedési Zrt. által szervezett búcsúmenet kora délután indult, előtte még mentünk egy kört a városban, hogy megnézzük a világviszonylatban is ritkaságnak (de persze nem teljesen példa nélkülinek) számító 0-s viszonylatot.

Igazából talán nem is nulla lenne ez a viszonylatjelzés, inkább az útvonal kör jellegére utal a karika - ugyanott végződik, ahol kezdődik:

A járat 1970-ben indult, amikor a Lenin Kohászati Művek még a város legfontosabb üzeme volt. 1989-ben megszűnt, majd 2012-ben újraindult, de buszként - hogy aztán két hónap múlva megint megszűnjön. 2014-ben ismét elindult, a 2-est pótlandó, az ugyanis hétvégén nem járt. 2015 első felében viszont újra lett hétvégén 2-es, de óránként csak egyszer, ezért mellette a 0-s is megmaradt. Végül a nyári menetrendváltással tűnt el ismét, úgyhogy nagyon örültem, hogy sikerült találkoznom a villamosközlekedés eme unikornishoz vagy jetihez méltóan mítikus járatával :)

Tulajdonképpen elég érdekes kegyelmi állapotot csíptünk el azzal, hogy már volt 2-es (lásd jobbra), de még volt 0-ás (lásd balra). Ahogy látható, a Tatrának nem is volt rendes táblája elöl, csak oldalt hirdette nullásságát. Egyébként a 0-s hőskorában létezett 3-as villamos is, ez az 1-eshez képest ellenkező irányból érkezett, és ugyanoda - Diósgyőr központja, azaz nyugat felé - is ment vissza; az imént látott térképen ezt kékkel jelöltem. Csak rövid megjegyzésként említeném, hogy volt két teljesen különálló villamosvonala is még Miskolcnak: a népkerti - 1910-ben Hejőcsabáig meghosszabbított - viszonylatot 1960-ban szüntették meg, illetve 1951 és 1976 közt létezett egy 4-es is, ami a a Tatárdombra járt.

Nekem nagyon tetszik a "vasgyári gyarmat" vöröstéglás világa, de sajnos be kell látni, hogy a villamosvonal menti részek nem annyira szépek: balra az újgyőri piacnál járunk, ahol a járat a Vasgyár felé fordult, jobbra pedig a vasgyári végállomáson, körülbelül a hurok kétharmadánál.

A 0-ás csak néhány kört ment, ezért nem sok lehetőség volt videózni - de persze azért megpróbáltam. Így utólag örülök ennek, hisz máris van egyfajta archív értéke - persze ki tudja, nem fog-e valamikor megint felbukkanni ez a rendhagyó viszonylat!

Temetni jöttem Caesart... meg dicsérni

Ezután visszamentünk a Tiszai pályaudvarhoz, hogy megvárjuk a fotósok kedvéért indított különjáratot...

... ami fel is lett díszítve a különleges alkalomra. Fotósként az ember nem annyira örül a girlandoknak, de alapvetően jó volt látni, hogy mennyire készült a közlekedési vállalat!

Balra a kocsi vezetőfülkéje a félautomatikus vezérléssel: a vezető egy joystick-et húz/tol, a szervo ennek megfelelően forgatja a bütyköstárcsás kontrollert.

A korábban már látott újgyőri piac közelében levő telep néhány éve vágánykapcsolatot kapott, ...

... jelenleg itt tárolják a forgalomból kivont járműveket. Érdekes, hogy már a Tatrák is ebbe a kategóriába tartoznak!

Oldalról a piacnál (balra), és a vasgyári célegyenesbe befordulás közben (jobbra).

Itt egy kicsit lehet látni a korábban említett vöröstéglás hangulatot, amihez jól passzol az út mellett egyetlen vágányon haladó villamos.

A 2-es két végállomása: balra a vasgyári, jobbra a Tiszai pályaudvari. A különjárat az Újgyőri főtértől visszafelé már nem állt meg, a leszállásunk után pedig szépen visszament a kocsiszínbe.

Van egyfajta hangulata ezeknek a kocsiknak! Úgy tudom, az MVK félretesz egy motort és egy pótot, úgyhogy a jövőben talán lesznek pótkocsis nosztalgiamenetek is.

Egy "régen és most" képpár, egy nap híján 12 év különbséggel. Tudom, nem tökéletes, de hát nem is ugyanazon a vágányon állt nem is ugyanaz a kocsi, ráadásul a fényképezőgép is más volt - tulajdonképpen csak véletlenül jutott eszembe, hogy volt egy ilyesmi képem, és fejből próbáltam reprodukálni :)

És a végén: még pár életkép

Az oldal végén pár további életkép, csak hogy a "hétköznapi" (mert igazából hétvége volt) forgalmat is lássuk.

A különmenet után felmentünk Felső-Majláthra , mert a többiek még nem jártak ott az új tujákkal. A füvesített vágány (jobbra) jól nézett ki, de itt már kicsit elegem volt az időjárási viszontagságokból.

A végállomás előtt, és a hurokvágány elején. Azok a hegyek a háttérben elég jól feldobják a lakótelepi hangulatot, nem?

Fotózás helyett jobban esett videózni (de azért nem annyira, mint az eső - hú, ez de rossz volt!), úgyhogy ezzel is fejezném be:
0:03- 2-es kapaszkodik felfelé a Vasgyárba. A kertes övezetben egyetlen vágányon közlekedő alacsonypadlós tuja meglehetősen rendhagyó látvány :)
0:27- a Széchenyi utca a város főutcája.
0:37- miközben Budapesten lakossági panaszok miatt trolivégállomásokat lehetetlenítenek el, helyeznek át, majd a trolik felsővezetékes üzemét még ezután is letiltják, mert hogy állítólag túl hangosan siklik a szedőfej a vezetéken, itt nem probléma a 160 éves színházépülettől kb. másfél méterre elhúzó villamos!
1:05- Városház tér - hát ez se úgy néz ki, mint amikor először itt jártam '91-ben!
1:21- a felső-majláthi végállomás alatti rész
1:30- a megállóhelyi kijelzők még a másodperceket is mutatják (meg a hőmérsékletet)
1:37- a fényképen már látott zöld vágányzat
1:51- festett és valódi vonat a Tiszain
2:03- magyar vonat (talán kör-IC?) cseh kocsikkal, amelyek közül az egyik osztrák eredetű - visszatértek a K.u.K. idők? :)
... és utána a mi vonatunk is megjött, mi meg hazamentünk.


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez