Nem is tudom, hogyan kezdjem. Prágában ezelőtt egyszer,  1987-ben jártam, akkor a villamosokat illetően csak annyi maradt meg, hogy nem tetszettek a "régi Tátrák", azaz az akkor (és valószínűleg ma is) legnagyobb számban közlekedő T3-asok. Ez egy szubjektív dolog, függetlenül attól, hogy a világ legnagyobb számban eladott villamosáról van szó. Most viszont már úgy jártam a cseh fővárosban, hogy nem csak a járműveket figyeltem, hanem a hálózatot is, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy a magyarországi közlekedés tervezői és üzemeltetői szégyelhetik magukat! Prága igazából csak egy dologban különbözik  tömegközlekedésileg tőlünk, hogy nekik kéznél van a CKD Tátra villamosgyár, de amíg pénzben nincs jelentős előnyük, a város földrajzi és építészeti adottságai messze nehezebbé teszik a helyzetüket: a város ugyanis nem csak a folyó egyik oldalán, de a másikon is dimbes-dombos, a belváros utcái pedig keskenyek és kanyargósak. Pedig mennyit panaszkodunk, hogy "jajj, szegény mi, mit lehet kezdeni közlekedésileg egy olyan hegyes-völgyes hellyel, mint Buda"! A prágai tömegközlekedés köröket ver rá a budapestire, és ennek csak egy része, hogy zónás tarifarendszerük van, ahol a viteldíj jobban köthető a megtett úthoz! Egyszerűen jobban odafigyelnek arra, hogy mi a jó hosszabb távon, hogy mi a jobb egy városnak és a környezetnek. Mert biztos nem az, ha mindenhová autópályákat építünk, és mindenhova buszokkal közlekedünk csak.

De inkább nézzük a képeket, és majd azok kapcsán mondok néhány keresetlen szót (a magyar közlekedésmérnökökre és politikusokra!)...

A Moldva "budai" oldala (a vár elhelyezkedését tekintve): balra a folyó, jobbra rögtön hegyek. A képen látható villamos egy hídon jött át, melyről balra és jobbra is le tud kanyarodni. A városra jellemző, hogy minden villamoskeresztezés, betorkollás egyben kétirányú vágánykapcsolat is: minden televan deltákkal és kanyarodóvágányokkal! Ennek köszönhetően a sok viszonylat  útvonala változatosan vezethető, a viszonylatok fonódnak, az átszállások pedig közös megállókban történhetnek, nincs rágyaloglás, mint mondjuk a Móricz Zsigmond körtéren vagy a Moszkva téren.

A háttérben jobboldalt egyébként a Szent Vitus székesegyház tornyai láthatók, érdemes tudni, hogy azt a helyet villamossal is meg lehet közelíteni, ahogy ezt később látni fogjuk!

Ez egy újabb villamos, egy T6A5, tulajdonképpen a szegedi Tátrák szélesebb testvére. A szóló kocsik egyébként mind egyirányúak, és csak az egyik oldalukon van ajtó, ezáltal tágasabb a belső terük, több az ülőhely is (1+1 és 2+1 üléselrendezésű változatok is üzemelnek az egyes típusokból). Nálunk az egyirányú kocsik sose terjedtek el, az ilyen kiépítésű 1100-as Bengálik is megbuktak azon, hogy a városvezetés nem volt képes következetesen egy oldalra építtetni a megállókat, és mindenhol hurkot létesíteni, vagy legalább meghagyni azt. A magyar közlekedésmérnökök ma is büszkék arra, hogy szerintük nem működhet az, ami itt, vagy Münchenben, vagy Bécsben, vagy a világ még ezer pontján kitűnően, sőt, a pestinél jobban működik. Gratulálok nekik, büszkék lehetnek magukra. És bár tudom, hogy ezzel sokakat megsérthetek (remélem nem veszi mindenki magára), véleményem szerint a nevezett urak rosszul végzik a dolgukat, és bár állítólag már más időket élünk, továbbra is évtizedes téveszmékre és szűklátókörűen összeállított statisztikákra alapozva tervezik városunk jövőjét...

Ez a Vencel tér, melynek közepén egy kellemes meglepetéssel szembesültem: egy két villamoskocsiból átépített kávézóval! Aki még nem járt Prágában: ez a város főtere, hatalmas élettel.

Egy gondolat az élettel kapcsolatban: itt is megfigyeltem, hogy este 10-11 után is van élet az utcákon, Budapesttel ellentétben, ahol maximum a szórakozóhelyek környékén találkozni emberekkel. Nem tudok nem arra gondolni, hogy többek közt azért is néptelenednek el az utcák nálunk, mert nem lehet értelmesen közlekedni sötétedés után autó nélkül - az autósok pedig nem sétálnak, csak leparkolnak, minél közelebb a céljukhoz. Emiatt a járdák üresek, ijesztőek, az ember kiszolgáltatottnak érzi magát, és nem kezd sétálni. Mindennek köszönhetően Budapest egy totál kedélybeteg és barátságtalan város képét mutatja minden éjszaka! Nem lehet, hogy ez nem jó így?

Az egyik villamos egy motorkocsi, rúdáramszedővel, a másik egy kéttengelyű pótkocsi...

... mely ráadásul a mi Bukfencünkhöz hasonlóan középbejáratú! Szerintem kimondottan jól illeszkednek a környezetbe!

Ez már megint egy T3, mely korszerűsítésen esett át. Ahogy az a lenti képen látható, ez a típus normálisan táblás viszonylatszám-jelzéssel rendelkezik, a célállomás nevét pedig a vezetőfülke elé rakják ki egy másik táblán. Ezzel a rendszerrel ellentétben a fenti villamoson elektronikus kijelző látja el ezt a feladatot. Sajnos technikai részleteket nem tudok, hogy másban is különböznek-e ezek a járművek az eredetitől, de gyanítom, hogy igen.

Egy "táblás" T3. Ezeket a járgányokat a hatvanastól a nyolcvanas évekig gyártották; én ránézésre nem mondom meg, hogy ez például mikori lehet (de azt például olvastam róla, hogy az elektronikája korszerűsítve lett).

Szűk utca, de sebaj, a villamos elmegy benne, mindenki más pedig vigyázzon! Itt a villamosnak tényleg előnye van: ha valaki vagy valami elémegy, nem "satufékeznek" automatikusan, hanem csöngetnek, és emiatt aztán bár sokat lehet villamoscsöngést hallani, csattanást már nem... Nálunk bezzeg mindenki tojik a villamosra, mert tudják, hogy bár nem szabad így tenniük, de lehet, az utasok meg boruljanak csak a sok fékezéstől, és az se baj, ha később érnek a céljukhoz...

Ez a kép a Vár mellett készült egy olyan parkolóutcában, melynek alján és tetején is villamosok haladtak keresztbe! A már említett Szent Vitus székesegyház jól látható a T3-as szerelvény mögött. Három vagy négy viszonylat is jár itt, és bár a kocsik nem voltak tömöttek, látszott, hogy nem is ez a cél. Itt csak simán úgy érezték, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy egy ilyen helynek ne legyen jó tömegközlekedése! Mi úgy tűnik megengedhetjük magunknak azokat az állapotokat, amik nálunk vannak, és ezt mindig alá tudjuk támasztani gazdasági számításokkal... Ennek illusztrálására elmondom, hogy a Vencel tér a folyó másik partján van, de onnan idáig villamossal 10 perc alatt eljutottunk ide, fel a várba. Ez valami olyasmi, mintha a Blaha Lujza térről 10 perc alatt eljutottam volna a Várpalota bejáratáig. Ráadásul átszállás nélkül!

A villamosok eredetileg piros-fehérek (a fehéret lehet krémszínnek is titulálni), de vannak reklámfestésűek is...

... mint az hátul látható. Azt is érdemes megfigyelni, hogy mindkét kocsin fent van az áramszedő, nincs nagyfeszültségű átmenő kábel. Szintén érdekes a vezetőfülke melletti kilógó viszonylatszám-tábla, melyről a megállóban az is láthatja, hogy hanyas a villamos, aki nem figyelt oda a begördülésekor.

A villamos az ilyen parkosabb helyeken füvesített pályán megy. Ez nem csak a menetzajt tompítja (bár ezek a Tátrák halkabbak, mint a budapestiek, pedig a forgóváz ugyanaz a konstrukció - ez szintén arra utalhat, hogy nálunk gondok vannak a karbantartással), hanem jól is néz ki: mintha a fűben csúszna a villamos!

A vár alatt is villamos jár, a képen a 23-as viszonylat vágányai láthatók, melyeket ottjártunkkor éppen felújítottak.

Csak hogy busz is legyen: a régi "kocka" Karosa buszokat nem szerettem kiskoromban (Csehszlovákiában sokat jártunk annak idején, sok volt belőlük), az újabb változatuk viszont kimondottan pofásabb, bár oldalról alig van különbség...

A sokszáz éves Károly hídon átmenve ismét villamosba botlik az ember. És annak ellenére, hogy a hely szűk, a villamost nem bontották el, csak hogy az autósoknak kényelmesebb legyen! Külön érdekesség, hogy a tuják itt egy ház alatt is átbújnak, kapuzatokon keresztül. A képen megint egy T6A5 látható.

Egy ilyen helyen nem szabad csak egy fotót készíteni, tehát vártunk továbbiakra. Itt egy T3 szerelvény közeledik, szép fehérre festve.

Illedelmesen megvárja, míg elmennek a gyalogosok...

... aztán huss! Nem lehet sok képet csinálni haladás közben róluk, mert mire újra kattinthatsz, már túl messze vannak! Itt ha valami baj van a pályával, megcsinálják, nem pedig lassítják a forgalmat és az eljutást, mint nálunk...

Egy újabb "fokgyemes" villamos. Ahogy látható, a pálya közvetlenül a járda melelt halad, mégse kell a villamosoknak lépésben menni, hiszen bár ez a szabályzatot készítőnek nem okozna gondot, az utasoknak igen. Nálunk tojnak arra, hogy használható sebességgel közlekednek-e a járművek, a lényeg az, hogy ne kelljen eltérni a szabályzattól, mert az macera...

Pedig a pálya itt is paneles szerkezetű jórészt, csak nem hagyták elhasználódni. Igaz, lehet, hogy ők rájöttek, hogyan lehet jó minőségű és tartós vágányzatot építeni, míg mi folyamatosan fel akarjuk találni a spanyolviaszt, miközben pocsékabbnál pocsékabb pályákat építünk...

Következő oldal: nosztalgiavillamos leállítva és forgalomban, illetve további Tátrák