Szentendrén van a BKV Rt. vasúti múzeuma, már többször (1. link, 2. link, 3. link, 4. link, 5. link) bemutattam ott készült képeket, de nem csak a szóban forgó régi kocsiszíni épületben lehet kincseket találni, hanem az aktív HÉV üzemi területen is! A megőrzésre félretett, felújításra váró járművek több száz méter hosszan pihennek az itteni tárolóvágányokon. Nagyon örültem, amikor végre ide is eljuthattam, mivel a menetrendszerinti HÉV-járatokról csak a töredékét lehet látni az itt álló csodáknak!

A képek (túlnyomórészt) készülési sorrendben állnak itt, nem csoportosítottam őket származásuk, rendeltetésük (villamosok, HÉV, mozdonyok, teherkocsik, stb) szerint. Sajnos nem mindent tudok azonosítani a lefényképezett járművek közül, ezért minden segítséget elfogadok a képaláírásokkal kapcsolatban! Az első fotó rögtön egy olyan, hóekével ellátott teherkocsit ábrázol, melynek származásával nem vagyok tisztában.

Egy Ganz-gyártmány: a 84-es pályaszámú L VII-es ("L hét") motorkocsi.

Ugyanő a másik oldalról. Érdekes, hogy a jármű arányai és homlokfala inkább mozdonyszerűek, az utastér két szimpla ajtaja se lehetett praktikus (mivel a tervezők teherszállításra gondoltak csak eredetileg)... Talán nem is véletlen, hogy az utasok "Tigris"-nek nevezték el, a német harckocsi után szabadon...

A 12-es pályaszámú, acélvázasított L II típusú villanymozdony.

Az 5884-es Ep pótkocsi voltaképpen a még most (2001) is futó UV-pótkocsik közeli rokona: 1952-ben gyártották Győrben, és az FVV Füzesi Főműhelyben szerelték össze. Tulajdonképpen az UV pótkocsik is így néztek ki eredetileg, mivel hát mind az UV motorkocsik érkezése előtt készültek; csak utólag lettek átalakítva. Az 5884 az 1500-as motorkocsikhoz volt csatolható.

Érdekes, hogy a kocsinak jelzőcsengője volt, a tetőn futó szerelőjárda alatt. Még lejjebb a piros zárlámpa látszik (mely meglepő módon szögletes), és a szolneoidfék csatlása.

Alul sűrített levegő tömlője (Böcker légfék: bár az 1500-asok szolenoidosan fékezték ezeket a kocsikat, azért a légfék megmaradt a pótokon) látszik.

A kettős nyitott feljáró a lecsapható ráccsal.

Nekem nagyon tetszik ez kis háromablakú homlokfallal ellátott pót, jó lenne az utcán látni nosztalgiamenetként, mondjuk a szintén felújításra váró 1522 mögött!

A kocsi belseje. Érdemes megfigyelni az ablakok fölötti, befelé billenő szellőzőablakokat, illetve a nyitott peront leválasztó kettős tolóajtót!

Az 5800-as pótkocsi 1939-es gyártású, és tulajdonképpen egy síma UV-pótkocsi, ahogy még ma is közlekedhetünk velük.

Érdekes, hogy a belső tere jobban szét van szedve, mint az előbb látott 5884-esé, valószínűleg azért, mert ennek az alkatrészeire még szükség volt a kocsiszínben, ahonnan idehozták... Tulajdonképpen viszont ez sincs messze attól, hogy azt mondhassuk rá, egyben van.

Az ajtómozgató mechanika.

L III villanymozdony, a XX. század első negyedéből (ha tényleg az).

Furcsa, hogy a múlt század elején milyen sok jármű készült ilyen igénytelen "fadoboz" designnal!
 

Teherkocsi, naaaagy-nagy "múzeumi" felirattal...

... és egy másik. Elnézést kérek a témában otthonosabbaktól, de a teherkocsikat nem kifejezetten ismerem, mondhatni, hogy egyátalán nem, ezért nem tudom itt se megmondani, hogy ennek a kocsinak van-e valami különlegessége (anno elég sok mozdonyból és motorkocsiból lett teherkocsi, illetve vica versa).

A 2806-os  pályaszámú, BVVV eredetű, ott pedig a "K" jelzést viselő villamoskocsi. A Schlick cég építette őket 1911 körül. A típus ránézésre közeli rokonságban áll az "L" és "M", alias 2900-as és 3000-es sorozattal, melyek közül egyébként az előbbi egyik felújított példánya látható Szentendrén 436-os pályaszámmal. Érdekessége, hogy a harmincas évek második felében kísérletképpen visszatálápláló (rekuperációs) fékkel szerelték fel.

A kocsi orra a peronfeljáróval. Tetszik a kerek viszonylaszámjelző a tetőn!

Ami az alvázból kilátszik...

Az indulásjelző "parázslámpa".

Az utastér...

... és a vezetőállás. Balra a kontroller, szétbontva és valamiért lefestve, középen a légfék vezérlőszelepe, jobbra a kézifék-tekerenytű.

Jópofa ez a "boltív" az ajtó fölött, érdekes, hogy régen mi mindenre idejük volt a tervezésnél! Az viszont furcsa, hogy milyen keveset változtattak rajta azalatt a hetven év alatt, amíg használták (a típus az újpesti vonalakkal és kocsiszínnel együtt ment nyugdíjba)!

A sínfék...

... és a kerékfelfüggesztés, nyitott csapágytokkal.
 
 

.

Az 5600-as középbejáratú pótkocsi. A "középbejáratúak" egy népes család volt az 1930-as években: volt belőle motorkocsi, pótkocsi, iker és vezérlőpót. Bemutatásuk sok újdonságot hozott a magyar villamosközlekedésbe, például tuskófékek helyett dobféket használtak, távkapcsolásúak voltak Különlegességük az volt, hogy kicsi volt a tengelytávolság (3800 mm), ez okozta a típus előre-hátra billegését induálskor és megálláskor; ennek nyomán kapták a "Bukfenc" becenevet. Az 5600-as a sorozat egyetlen megmaradt darabja (ez ugye azt jelenti, hogy motorkocsi nem is maradt!).

A középbejárat értelme abban rejlett, hogy a két tengely közt a peront mélyebbre építhették. Nagy hátulütője volt ugyanakkor, hogy az utasáramlást nehézkessé, lassúvá tette. Kísérletképpen építettek egy olyan pótkocsit is, aminek háromsávos ajtaja volt a peronon, de ebből nem lett sorozat.

Az 5600-as pótok bírták a legtovább a Bukfencek közül: az utolsó 1981-ben selejtezték, ekkor már más légfékes kocsik uán voltak csatolva.

Az utastér a kocsiszekrény fura alakja miatt egész látványos!

Az ülések.

Egy pillantás a kocsi végéből a peronra...

... és ki, a lecsapható ajtón túlra.

Az ehhez hasonló kocsikkal mindig gondban vagyok. Azt hiszem ez egy MÁV motormellékkocsiból épített poggyászkocsi volt, melyet később felvonulási célokra, tartozkodónak, öltözőnek, lakókocsinak használtak.

Egy további teherkocsi...

... és egy még további.

A 44-es számú DL VII-es HÉV dízelmozdony. Ezeket a járműveket a BSzKRt a II. világháború előtt szerezte be a Ganztól, gondolván arra, hogy az áramszolgáltatás kiesése esetén se álljon meg az élet.

A mozdony engem erősen a kicsit feljebb látható "Tigris" villanymotorkocsikra emlékeztet. Érdekes egyébként, hogy egy ilyen mozdony talán a mai napig üzemel a cinkotai HÉV-műhelyben.

Azt hiszem ez is talán egy L II-es mozdony, ami a szinte friss BKV-matrica alapján nem is olyan régen még használatban lehetett!

A jármű csapágytokfedele, rajta a MÁV-üzemeltetésű HÉV-korszakbeli felirattal.

Az alvázra függesztett különféle berendezések...

... és a motor.

Folytatása itt!