életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

a készítőről
levél írása

Idén (2001) már másodszorra jártam a szentendrei múzeumban, amit komplexebb tárlatanyaga ellenére is csak villamosmúzeumnak fogok aposztrofálni ezeken az oldalakon (mert az biztos, hogy a sárga döcögények terén a legerősebb a kiállítás), erről mutatnék pár képet...

Az első meglepetés: az aktív HÉV kocsiszini területen a szombathelyi 6-os pályaszámú villamoskocsi várakozott egy pőrekocsira téve, a 2012-es HÉV tehermozdony mögött. A kis sárgaság a tetőberendezések nélkül teljesen pótkocsi kinézetű, először annak is hittem, aztán ugrott be, hogy ez lehet az a tuja, amit a grazi közlekedési múzeumból szállítottak ide nemrégiben.

Ugyanő a telep másik oldaláról.

Ez a szerelvény, mely a Boros Béni becenévre is hallgat, mindig nagy kedvencem volt: valahogy más, mint az országban fellelhető többi jármű, osztrákosabb-németesebb külalakú (pedig Aradról jött Pestre). Szép!

A DL42-es HÉV-mozdonyka az udvaron. Testvére, a DL41-es aktívabb volt látogatásunk napján: az előző nap bérelt nosztalgiamenetben közlekedő MVIII+PXV szerelvényt épp érkezésünkkor tolta be a múzeum területére.

Mivel most jó társaságban (barátnőmmel) jártam itt, végre készült egy olyan kép, amin nem csak járművek vannak, hanem én is. Itt éppen a miskolci 147-es Bengáliba kapaszkodom, mely a szinte üres csarnokban (a nem-villamos kocsik szinte mind ki voltak tolva az udvarra, ellentétben a tavalyi állapottal) sokkal jobban látható és főleg fényképezhető volt.

Ezt értem fényképezhetőségen: nem áll szorosan előtte és mögötte semmi...

Természetesen a kedvenc 1000-esem előtt is le kellett fényképezni magam. A képen láthatóhoz hasonló módon való potyautazást hívják egyébként tujázásnak.

További szentendrei képek
Még további szentendrei képek...