115 éves volt a szegedi villamosközlekedés
2023. október 1.

A "napfény városában" 1884-ben indult el a lóvasút, a villamosok 1908-ban vették át a stafétát. Ez a üzem szerintem azért különleges, mert Budapesten kívül az egyetlen Magyarországon, ahol a XXI. század elejére még vonalhálózat maradt fenn, nem csak egyetlen viszonylat (egy rövid szárnyvonallal). Pedig itt is voltak megszüntetések: a buszok mellett trolik is részt vettek a tuják leváltásában, de utóbbiak így is túléltek. Most pedig a 115. születésnapjukat ünnepelték, ami azért durva, mert mintha még csak most lett volna a századik. Gyorsan öregszik a szegedi villamos - még jó, hogy én nem :) Egyébként érdemes megemlíteni, hogy a szegedi közúti vasúti hálózaton a személyszállítás mellett eredetileg teherszállítás is volt, sokáig gőzvontatással.

Tramway and trolleybus map of Szeged hu.png
Készítette: Maximilian Dörrbecker (Chumwa) updated by Tomcsy - File:Tramway and trolleybus map of Szeged.png, CC BY-SA 2.5, Hivatkozás

Talán egy térképet is megérdemel az ünnep azok számára, akik nem ismerik, mi merre jár: az 1-es, 2-es, 3/3F és a 4-es villamos, a kék vonalak trolik. Az 1-es vonal igazából már nem is villamos, hanem a Szeged - Hódmezővásárhely tram-train helyi szakasza, melyen a MÁV-Start járművei közlekednek.

Régiek és újak

Mivel az elmúlt években gyakorlatilag csak tram-trainezni jöttem Szegedre, maximum véletleül fotózva mást, most kimondottan az évforduló kapcsán közlekedő régi járművek voltak fókuszban.

Az egyik öreg járgány a 313+314 pályaszámú, budapesti eredetű ikerkocsi volt. Voltak hasonló járművei Szegednek, de ez konkrétan a BKV-tól érkezett 1984-ben.

Útközben csatlakozott hozzám NZA, aki megsaccolta, hol fogunk találkozni a másik régiséggel, a 813-as Bengálival. Kicsit futni kellett, de szerencsére a járművezető észrevette a két bolondot, aki fényképezőgéppel/mobillal a kezében rohant az ikerkocsi felől :)

Meg szoktam kapni a magamét a rajongóktól, amikor leírom, hogy a Bengáli egy khm... "aprócska kalapocska, benne csacska macska mocska", de villamosnak tényleg csinos.

Gyalog indultunk vissza a belvárosba, útközben elment mellettünk ez a tram-train Hódmezővásárhely felé, ...

... és ez a belváros felé tartó PESA.

A Széchenyi téren kimondottan jó irányból sütött a nap, úgyhogy itt vártuk be az ikret. Emlékszem, hogy 2000 körül mekkora fless volt, hogy itt lecsapható rácsos tujával lehetett utazni, amilyet utoljára a nyolcvanas évek elején láttam Pesten. Azóta felújították ezt a kocsit, de a varázsa szerencsére megmaradt. A fiatalabb budapesti villamosbarátok nem is érthetik, hogy a kétezres évek közepéig Szegedre kellett jönnie annak, aki régi budapesti villamossal akart utazni - emiatt aztán csapatosan jártunk ide különjáratozni: volt, amikor Bengálival, és volt, amikor 1500-assal jártuk be a várost.

Hagyományosan az FVV csuklóst hívják Bengának, de manapság inkább a tram-trainre illik ez a jelző :)

Apropó Benga! A kép mellé...

... oda lehet képzelni...

... a Cápa című film híres zenéjét :)

Ikerkocsi ...

... és Bengáli a Kelemen László utcában.

Az öregekre várakozás közben a Széchenyi téren...

... lehetett az újabb járműveket is fotózni, ...

... de ez a nap azért a régiekről szólt! Sikerült is összehozni, hogy nem utaztam mással, mint az ikerrel, a Bengálival, és kétszer pár megállót Tatrával - tisztára mintha 2012 márciusa előtt jártunk volna!

Mozgásban is megörökítettem a két öreget. Külön érdekesség, hogy az ikerkocsin volt jegyautomata. Persze normál forgalmi kocsiként közlekedett, tehát érthető volt, csak szokatlan látvány.

KT4-es érkezik a Dugonics térre. Durva, hogy ezek a gépek is lassan húsz éve dolgoznak itt!

A Volánbusz (hol van már a Tisza Jolán - az utódja se létezik!) néhány BYD gyártású villanybuszt is üzemeltet. Akit érdekel, mekkorát fejlődött a szegedi tömegközlekedés, annak itt egy 2001-es kép ugyaninnen, amikor a rozoga villamosok még az út szélén, egyetlen vágányon jártak fel-le.

Hagyományosabb villanybusz a Škoda 15Tr troli, melyből mindig meglepődöm, hogy közlekedik még itt néhány példány. Ez a gép Češké Budéjovicéből jött, ha jól tévedek.

De villamosozzunk inkább még egy kicsit!

Tram-traint valamiért többet fotóztam-videóztam, mint PESA-t.

Hegyalja az Alföldön

2023-ban fedeztem fel magamnak - újra - a hajózást. Na nem a vitorlázást (őket csak fotóztam), hanem az itthoni utasszállítókon csobogást. A Dunán viszonylag keveset jártam, a Balatonon viszont 460 kilométernyit (meg egy felet). Felmerült bennem, hogy a Tisztán is kellene menni egyet, és mázlim volt, ...

... mert nemcsak hogy indult járat aznap, de még a jármű is nagy kedvenc volt: egy váci vízibusz!

A jelenleg a Hegyalja nevet viselő hajó a kilencvenes évek közepéig Angyaföldként közlekedett Budapesten, a hajoregiszter.hu adatai alapján 2015-ben került a Tiszára. Az 1970-ben épült jármű érdekessége, hogy a váci vízibuszok második változatának (3011-es sorozat) utolsóként gyártott példánya! 2023-ban már csak egyetlen másik példány közlekedett belőle, a Balatonon.

A hajó valamikor elvesztette eredeti belső berendezését, még a folyosókon a leginkább régi az élmény, ...

... elöl és...

... hátul viszont eltűntek az eredeti padok. Vélhetően azért van így berendezve, hogy könnyen lehessen rendezvényekre használni a rendelkezésre álló teret. Egyébként ugyanez van a dunai és balatoni hajók nagy részén is.

Mivel ezen a folyón eddig csak a Tisza-tavon jártam, őszintén meglepődtem azon, hogy errefelé is vitorláznak: ezt a 470-est a Maros torkolata alatt láttuk. A típusjelzés egyébként a hajó hosszát jelzi centiméterben.

Még egy kis Bengálizás

Ezután még villamosoztunk egy kicsit, a Bengával kimentünk az Európa ligethez. Nem volt egyszerű fotózni, folyamatosan körbeugrálták a típus rajongói :)

Ezután már egyedül mentem vissza a főpályaudvarra. Útközben még videóztam egy kicsit, ahogy a Bengáli bekanyarodik az Indóház térre, a típusra jellemző zajok kíséretében.

Nehéz szavakba önteni, hogy mennyivel szebb ez a tér, mint 2000 körül volt! Kopott, díszeit vesztett állomásépület szomorkodott akkor az autóforgalom számára nyitott tér szélén, a villamosok vágányzata pedig elég értelmetlen elrendezésű volt, csak egyetlen peronnal (egy második vágányra félre lehetett állni, de onnan vissza kellett tolatni).

A lemenő nap szórtan szembevilágító fénye miatt ez a kép olyan, mintha a hetvenes években Rákospalotán készült volna, azóta megfakult diára :)

Az ikerkocsi elindult következő körére, én pedig felmentem a vonatomhoz. Sok év után ez megint egy hagyományos villamosmániás kirándulás volt, nagyon élveztem!


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez