![]() |
||||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
||||
életképek
vasút itthon
közelről
|
||||||||||
A BKV Rt. múzeumi megőrzésre félretett járművei
Figyelem! Az oldalakon a szöveg folyamatosan
a kelenföldi kocsiszínben örzött járművekről ír, mert megírásukkor,
2001-ben ez volt a helyzet. Azóta ezeket a kocsikat már új helyre vitték
(Zuglóba).
Bevezető A kelenföldi kocsiszínben tett látogatásomkor jutottam el ide, bár már régóta terveztem, hogy megnézem azt a sok szép régi villamost, mely múzeumi védettség alatt állva vár arra az egyik félreeső csarnokban, hogy egyszer felújított állapotba kerüljön. Fontos: nem szeretném, ha bárki is azt olvasná ki soraimból, hogy van egy csomó régi jármű, melyek félreállítva rozsdásodnak, eldugva a világ elől! Nem. Éppenhogy meg szeretném köszönni a BKV Rt.-nek, hogy ezek a járművek megmenekültek a szétbontástól! Rengeteg pénzbe fog kerülni, mire mind visszanyeri régi fényét, de a folyamat már elkezdődött, hiszen a szentendrei múzeumban jelenleg is több tucat régi kocsit és egyéb tárgyi emléket lehet megtekinteni; egyszer az itt látható döcögények is oda fognak kerülni! Vagy akár még az utcán is lehet majd látni őket, mint a 2000-ben felújított lőrinci ikerkocsikat! A gyűjtemény egyébként sokáig a ferencvárosi kocsiszín hátsó csarnokában állt, ahonnan 2001 májusában hozták át jelenlegi helyére. A csarnokba érkezőt ez a kép fogadja: villamosok mindenfelé, csak a fényviszonyok nem kimondottan alkalmasak a fotózásra (sötét van, az ablakokon viszont nagyon élesen árad be a kinti fény). A fényhiányon különféle trükkökkel próbáltam meg segíteni (szűrők, állvány, hosszú záridő; a vaku nem elég erre), ezért a képek egy jellegzetes zöldes árnyalatot kaptak, mely egyébirányt a valóságban is jellemző erre a helységre (ezen a fentebbi képen pont kiszűrtem). A fotón a 1522-es F1A kocsi látható, melyet évtizedekkel ezelőtt selejteztek, és ezután elkezdtek újkori állapotra hozni, de ez félbemaradt. A kék szín egy filmforgatás eredménye, ettől még különlegesebbé válik a látvány! A "kék ezerötszázas" mellett legkedvencebb típusomnak, az "ezresnek" egy acélvázasan megmaradt példánya, a 1055 látszik. Az itt látható kincsek: Kezdjük hát a bemutatót!
A kocsi történetéről most nem szeretnék írni, annál is inkább, mivel erról már szól egy remek oldal itt. Elég annyi, hogy egy jellegzetes budapesti kocsiról van szó, melyen a félbemaradt felújítási munkálatok nyoma látszanak, azaz a fémrészek egész jó állapotban vannak, míg a belső rész erősen hiányos, szét van szedve. Az érdekesség kedvéért itt van egy kép róla korábbi, BKV-s állapotában. Ezen a szerelőaknából készült képen kicsit lehet látni a kék festékréteg alól kikandikáló eredeti sárga színt is. A kettős feljáró, mely furcsa mód hatékonyabb az egyben levő szélesnél: ott ugyanis egy-egy oda nem figyelő utas a teljes, két személynyi utat el tudja zárni, míg itt nem. A képen jól láthatók a kézzel, harmónikaszerűem zárható téli ajtók, és a lecsapható rácsos kapuk (a bal oldali fel van emelve, le van zárva, a jobb oldali le van csapva). A homlokfal viszonylatszámjelző táblája, mellette csatlásfejek láthatók. A kocsi a másik irányból fotózva. Mára már érdekesnek tűnhet, hogy a homlokfal középső ablakát előrefele lehet nyitni, de nem úgy, mint mondjuk az UV-kon, azaz hogy az alsó rész nyílik, hanem fordítva! A 1522 belseje: zárható, kétszárnyú peronajtók, az ablakok fölött a visszaépített buktatható szellőzőablak, fapadló... ... de még az ablak tekerői is megvannak. Sőt, működnek is! Az egyik végi vezetőállás. Szó szerint állás, mert szék nincs! Középen a beforgatott kontroller maradványai láthatók, jobb oldalt a(z Auckley-féle) kézifék karja. A másik kocsivégen a kontroller szintén elmozdult, de a szerkezete még jól látható. Ez pedig már a kézifékkar lenti vége, az áttétel, ami a fékpofák felé továbbítja a kar mozgását. Egy pillantás az alvázra: a beálló tengelyű kerékpárok között, az életmentő keret mögött a sínfékek látszanak. Az egyik kerékpár közelebbről. A motor, mely meglepetésemre frissen olajozottnak látszott (minden relatív, így a frisség is; valószínűleg a ferencvárosi kocsiszínből való átszállításhoz kenték le). Mellette baloldalt a dobfék és a fékrudazat egy része látszik. Utóbbiak külön fényképezve. És végül a homokszóró tölcsére.
1055, "V" - egy túlélő "ezres" 1055 szemből. Mivel félő, hogy a típussal kapcsolatos túláradó szeretetem miatt túlságosan is bő lére ereszteném a bemutatást, inkább idelinkelem a villamos.budapest.hu megfelelő oldalát, mely elég alaposan mutatja be az eredetileg a BKVT (Budapesti Közúti Vaspálya Társaság) által 1911-12-ben, favázasan építtetett, majd később az FVV (Fővárosi Villamosvasutak) Füzesi Árpád Főműhelyében az 1950-es évek végén acélvázasított motorkocsiját. "Ő" egy klasszikus: az "ezres" sorozat egyik megmaradt példánya, megvan rajta a "Füzesi acélvázas kocsiszekrény" (mely egyébként a kicsit fentebb látható 1500-ös kocsiformából fejlődött ki) minden jellemzője: háromablakos homlokfal, két szélen hajlítva, 1+0+1 ajtóelrendezés. A peron oldalról. Az "FVV" feliraton kifejezetten meglepődtem, hiszen ez a kocsi még a BKV idején is közlekedett, aztán kiderült, hogy egy 1956-ot visszaidéző filmforgatásnál használták, és ezért festették vissza. A nyitott tolóajtókon túl a 3700-as kocsi látszik, róla majd később lesz szó. Nagyon szeretem ezt a kocsiformát! Az ablak alatt az iránytábla tartótüskéi látszanak, emögött volt a kézzel működtetett pályacsengő, alatta a piros zárlámpa helye, tőle balra a légféktömlő csatlakozási helye, alatta a fényszóró ürege tátong vakon. Érdekes egyébként megfigyelni a homlokfal oldalsó ablakát: AuoCAD-ben igen nehezen leírható formáról van szó, egy ismerősöm próbálkozott vele, de ez már kész ábrázológeometria :-) A viszonylatszámtábla, melynek még az üvege is megvan! A jobb oldali "tetődoboz" a megszakítóautomatát tartalmazta (erről lóg be egy kar a vezetőfülkében; az UV-kon is ugyanilyenek vannak), mögötte a lefedett ellenállásmező látható, mellette az elmaradhatatlan szerelőjárdával. A kocsi belseje: a borítás és az ülések nagy része ki lett építve. A felszedett szerelőnyílás-fedőlapokon át le lehet látni a motorhoz. A tetőszerkezet burkolat nélkül, jól látható a középső szellőzőcsatorna. A vezetőállás: pár fedőlemezt a helyére téve, és alaposan kitakarítva még akár még azt is hihetnők, hogy működőképes állapotban levő járművet látunk! A kontrollerszekrény. ... és már le is ereszkedtünk a kocsi alá: a fékrudazat keresztdarabja mögött a motor látható. Ez pedig talán a légsűrítő. Egy fékpofa, mely közvetlenül a kerék futófelületére gyakorolja fékező hatását. A homokszóró csöve és az életmentő keret eleje. Pár képpel ezelőtt az utastérből néztünk le a motorhoz, most visszafelé tesszük ugyanezt: a paravánfal egy darabja elég jól felismerhető... Folytatás: Stukák és a "Szellem"
© Varga
Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon
található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra |
||||||||||