Városi és nemvárosi közlekedés
Linz-Gmunden-Innsbruck túra 2003, harmadik oldal
A DÜWAG/Lohner/Bombardier ösvényen járva
A következő megállónk már Innsbruck volt, ahol egy teljes napot eltöltöttünk.
Ez a százhuszonynyolcezer fős tiroli város egy katlanban fekszik, három villamosvonala (1, 3, 6) van, 16,5 kilométer hosszal, illetve a hálózathoz tartozik a 18 kilométer hosszú Stubaitalbahn is, melyet szintén villamosként üzemeltetnek. Ezen felül működik itt egy sikló és két kabinos függővasút is.
Kezdetnek rögtön egy tipikusnak mondható kép: magas hegyek, erdők - valamint buszok, trolibuszok és villamosok sorban állása a megállókban. A közeledő jármű egy Lohner gyártású DÜWAG-licensz hattengelyes, melyet a hatvanas évek elején szereztek be, és mely tulajdonképpen a bécsi és miskolci E1 méteres nyomtávú rokona. Nagy szomorúságomra épp meg volt csonkítva a villamoshálózat: a főpályaudvar átépítése miatt a normálisan ott közlekedő viszonylatok a Maria-Theriesen Strasséban fordultak vissza.
Az 1-es villamos végállomásától könnyen elérhető a Hungerburgbahn, egy sikló, mely a várost övező legalsó hegygerincre vezet fel.
A Bombardier/Rotax építésű kocsik tetőablakából ilyen "giccseket" lehet fotózni, ...
... előre/hátra nézve pedig ilyen a középső kitérő. Ez volt életem első olyan siklója, aminek volt közbenső megállója, ráadásul nem is középen. A helyi állatkerthez az alsó szakaszon lehet kiszállni, közben az ellenirányú kocsi a nyílt pályán várakozik.
Még egy klisés beállítás alacsonyra került felhőkről, illetve a vasút Inn fölötti viaduktjáról. (Frissítés: 2007 óta a sikló a belvárosból indul, és más nyomvonalon, többek közt egy alagúton át éri el a felső végállomást. Ez a híd emiatt 2005 óta forgalom nélkül maradt.)
De térjünk vissza a villamosokhoz! Ez egy 1957-ben a DÜWAG által Bielefeldnek gyártott hattengelyes, tehát kivételesen nem osztrák licensz-gyártmány, hanem valódi német.
Egy kép a tipikus DÜWAG ajtóról: az ajtótáblák aljában levő bevágás miatt a lépcsőfokok szélét nem kellett leszűkíteni, mint a Ganz csuklóson vagy a Tatrákon. Zseniális!
A Stubaitalbahnhofnál található a helyi közlekedési vállalat (IVB) troli, busz és villamos kocsiszínje. Amit pedig előtte látunk, nos, az nem végállomás, hanem egy megálló: a városba bejáró Stubaitalbahn itt indul el a hegyek felé, közben átvágva az üzemi területen. A bal szélen a Lokalbahnmuseum látható, mely igazából a mindenféle tiroli hegyivasutak emlékhelye. Itt egy külön oldalt szenteltem neki, érdemes megnézni!
És éppen jön egy Stubaitalbahnon (lásd az "STB" viszonylatjelzést) közlekedő nyolctengelyes. A vonal járművei jellemzően hageni "A" és "B" (első és hátsó), valamint bielefeldi "C" (középső) részekből lettek összeépítve. Már megint ez a DÜWAG legózás :) Ez alól kivétel a képen látható 82-es, mert ennek az eleje és vége eredetileg Bochumban közlekedett.
A vonal felső végállomása Fulpmesnél. Ide gyönyörű helyeken kanyarogva ér fel az egyvágányú vonal, melyen útközben több kitérő is található. A járatot 1904-ben indították, ma az innsbrucki közlekedési vállalat üzemelteti. Mivel a felső végen nincs hurok, a kocsik kétirányúak.
A 82-es elindul visszafelé Innsbruckba, én pedig magamra maradok egy nagy adag májgombóclevessel, ugyanis Ícé visszament ezzel a vonattal, hogy lefényképezze az útközben levő két nagy völgyhíd egyikét. Mivel a követési időköz 50 perc volt, ez nem kevés várakozást jelentett, de a táj szépsége miatt ez nem volt kellemetlen :)
Vonalrészlet a 81-es kocsival.
A végállomás fele kanyarodva.
A végállomási épület előtt.
A nyolctengelyes jármű belseje.
Folytatás: további villamosok és lanovka